Évközi 26. hét, kedd – Lk 9,51-56
Tudjuk-e, hogy mi a hivatásunk?
Jézus életének utolsó szakaszát Lukács evangélista úgy mutatja be, mint egyetlen hosszú utat Jeruzsálem felé.
Jézus eledele kezdettől fogva az volt, hogy teljesítse az Atya akaratát, az út végén pedig az Atya iránti teljes bizalommal elfogadja a halált. 
Lukács megfogalmazása szerint: „közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai”. A megdicsőülés életének egész utolsó szakaszára vonatkozott (halálára, feltámadására, mennybemenetelére, sőt a Szentlélek elküldésére, illetve a bennünk való lakására is).
A szamaritánusok azért nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe ment. De Jézus minden ellenállás ellenére is teljesítette az Atya akaratát. A háborgó tanítványokat pedig türelemre, valamint irgalomra szólította fel: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse”.
Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön (vö. 1Tim 2,4). Tegyünk meg mindent a magunk, illetve embertársaink üdvösségéért! Erre törekedjünk!