Évközi 30. hét, hétfő – Lk 13,10-17
Szavaink és cselekedeteink (magatartásunk) milyen lelkületről árulkodnak?
Lukács evangélista a mai evangéliumban úgy fogalmaz, hogy azt a beteg asszonyt, aki annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni, „a betegség lelke” tartotta hatalmában már 18 éve.
Eszerint az asszony a gonosz szellem uralma alatt állt, mert Jézus a betegség lelkétől szabadította meg, (vagyis megszabadult a sátán bilincseiből). Meggyógyítását megfelelő lelkülettel fogadta: „rögtön felegyenesedett, és dicsőítette az Istent”.
Jézussal mindegyikünk számára elérkezett a megváltás, valamint a megmentés ideje. Engedjük, hogy Jézus kiegyenesítse az evilági vágyak, illetve szenvedélyek rabságában 
meggörnyedt hátunkat, hogy szemeink a földiekről az égiekre irányuljanak, vagyis „elsősorban az Isten országát és annak igazságát” (Mt 6,33) keressük! Miután megértettük Jézus tanítását, értelmünk hódolata után következik akaratunk hódolata, amikor nagy elszántsággal követni akarjuk azt, amit megértettünk. Ezt követi az érzelmeink hódolata. Érdemes tudni, hogy személyiségünk hármas tevékenységének kialakulása időt vesz igénybe. Ahogy az asszony gyógyulását is 18 év betegsége előzte meg.
Újra és újra szükséges megvizsgálnunk, hogy milyen vágyak, illetve indulatok mozgatnak minket, ezek hogyan nyilvánulnak meg gondolkodásunkban, szavainkban, cselekedeteinkben, egész magatartásunkban.
Állhatatosságra, komoly elhatározásra, valamint nagyon sok gyakorlásra van szükség, amíg végképp megszabadulhatunk a gonosz lélek uralmától, bilincseitől, hogy a Szentlélek gyümölcsei szilárd erényekké alakuljanak bennünk.
A régi embert fokozatosan tudjuk levetni, és magunkra ölteni a Szentlélek által a krisztusi embert, hogy ugyanaz a lelkület legyen bennünk, amely Krisztus Jézusban volt (vö. Fil 2,5). Ez hassa át gondolatainkat, érzésvilágunkat, vágyainkat, továbbá ez nyilvánuljon meg szavainkban, cselekedeteinkben, egész magatartásunkban!
A magunk részéről ennek a nagyon tudatos munkának az elvégzésére, Isten részéről pedig ennek a munkának az eredményessé tételére van szükség. Mi a gyógyulásért jövünk az Úr napján a templomba, hogy megerősítést kapjunk, aztán hálaadással magasztaljuk Istent.
A helyes értékrendünk kialakításához, illetve az ennek megfelelő életvitelünkhöz szüntelenül kérjük a Szentlélek segítségét, mert nélküle semmire sem megyünk!