Évközi 27. vasárnap Hab 1,2-3.2,2-4; 1Tim 1,6-8.13-14; Lk 17, 5-10
Tudjuk-e, hogy az üdvösség elnyeréséhez, illetve Jézus tanításának követéséhez élő hitre van szükségünk?
Miután Jézus tanítványai megértették, hogy az üdvösség elnyeréséhez az ő tanításának a követése szükséges, amit viszont emberi erőből lehetetlen teljesíteni, ezért ehhez elsősorban Istenbe vetett bizalomteljes hitre van szükség, emiatt kérték a tanítványok Jézustól, hogy „Növeld bennünk a hitet!”
Jézus megmagyarázta, hogy nem az a kérdés, hogy milyen nagy a hitünk, hanem az, hogy van-e egyáltalán hitünk. Mert nem a hit mértéke, hanem annak az egészséges volta a fontos. Élő, szilárd, bizalomteljes hitre van szükség. A zsidóknak írt levélben is olvashatjuk, hogy „a hit szilárd bizalom abban, amit remélünk”.(Zsid 11,1)
Az Istenben bízó szilárd hit számára semmi sem lehetetlen. Aki teljesen bízik Istenben, az hagyja, hogy életében Ő cselekedjen. Az igazi hit egyedül Istenre hagyatkozik. Istennek pedig semmi sem lehetetlen. Az a fontos, hogy forduljunk bizalommal Istenhez. Ő teljesíti kérésünket, lehetővé tudja tenni a lehetetlent is.
Tehát a legkisebb hit is képessé teszi Jézus tanítványát az üdvösség elnyerésére. Saját erőnkből nem tudunk üdvözülni, csupán akkor, ha együttműködnünk Istennel, aki mindent megad nekünk, ami szükséges ahhoz, hogy elnyerjük az üdvösséget.
Az élő hit erőt, valamint reményt ad, segít minket a szeretetben történő hűséges szolgálatban. Jézus a szorgalmas, a jutalmat nem váró, csupán a szeretetből táplálkozó kötelességteljesítést nevezi erős, hitből fakadó életformának.
Imádságaink árulkodnak arról, hogy milyen a hitünk. Assisi Szent Ferenc imádságaiból kitűnik, hogy az ő hite élő hit volt. Jellemző az ő hitére az elköteleződés. A San Damianoi feszület előtt térdelve azt kérdezte, hogy: „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?” Ezután meghallotta Jézus feleletét: „Építsd fel a házamat! Romokban hever.” Ferenc először a San Damiano kápolnára gondolt, melynek feszületéről ez a válasz elhangzott. Miután ezt a templomocskát felépítette, sorra kezdte helyreállítani a többi romos templomot is, míg végre felismerte, hogy Jézus az egész Egyházra gondolt.
Milyen hitről árulkodnak egyéni imádságaink, valamint a szentmiséken való részvételünk? Élő hittel imádkozunk-e? Szilárd-e a reményünk? Minden áldozatra kész-e a szeretetünk? Erről tanúskodjanak egyéni, valamint a templomban elmondott közösségi imádságaink is!
Tegyük magunkévá Assisi Szent Ferenc imáját: „Fölséges és dicsőséges Isten! Ragyogd be szívem sötétségét! Adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz akaratodat!”