Évközi 27. hét, kedd – Lk 10,38-42
Mire gondolhatott Jézus, amikor azt mondta, hogy: „csak egy a szükséges”? Mire van a legnagyobb szükségünk?
Nélkülözhetetlenül szükség volt Márta szolgálatára, valamint vitathatatlanul szükség lett volna Mária szolgálatára is, amikor Jézus a tanítványaival Jeruzsálem felé haladva betértek hozzájuk. A tizenhárom éhes férfivendég mellett nyilvánvalóan ott volt még Lázár is. De Mária csupán „odaült az Úr lábához, és hallgatta 
szavait”. Úgy tűnt, hogy észre sem vette Márta igyekezetét. Márta viszont egy ideig magában elégedetlenkedett, aztán kitört belőle a méltatlankodás. Jézus azonban Mária pártjára állt. (Isten sohasem a támadó, hanem mindig a megtámadott védelmére kel) „…csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.”
Márta nem tudta jó szívvel, örömmel végezni a szolgálatát. Elborították a nyugtalanító gondok. Aztán nemcsak a nővérét vádolta, hanem Jézust is figyelmetlenséggel, érzéketlenséggel vádolta meg, amikor így szólt: „nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni?” Ráadásul felszólította az Urat, hogy utasítsa rendre Máriát: „Szólj neki, hogy segítsen nekem”!
Mit jelent az a jobbik rész, az egyetlen szükséges, amelyet Mária választott? A szeretet-kapcsolat az Istennel, valamint egymással. Ennek szükséges alárendelni minden tevékenységet!
Nem a tevékenység rontja le az imádságos életet, a munkánk nem szükségképpen fordítja el figyelmünket a legfontosabbról. Lehetnek gondjaink, hiszen ezek az élethez, a szeretethez tartoznak. De nem szabad engedni, hogy ezek nyugtalansághoz vezessenek bennünket! A gondterhelt nyugtalanság az Istenbe vetett bizalom, valamint a szeretet hiányosságnak a jele. A gondok vállalása viszont a szeretet nagyságának a jele.
Az Isten igéjére való figyelés nem tétlenséget jelent, hanem épp ellenkezőleg, a szeretet cselekedeteire készít fel. Ahogyan az Isten iránti szeretet, valamint az emberszeretet nem választható el egymástól, ugyanúgy az imádság, valamint a szolgálat is összetartoznak.
Ha meg tudjuk különböztetni a fontos, valamint a kevésbé fontos dolgokat, ha nem feledkezünk meg az egy szükségesről, akkor imádságunk a munkánkkal együtt az Úrra való odafigyelés lesz.
Mindig az egyetlen szükségesre érdemes figyelnünk: az Istennel (az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel!) való személyes kapcsolatra! Csupán amiatt nyugtalankodhatunk, ami ezt az egy szükségeset veszélyezteti!
Vigyázzunk arra, hogy az életünkben legyen helyes arányban a munka az imádsággal! Állítsunk mindent az Istennel, illetve azokkal a személyekkel való kapcsolataink szolgálatába, akiket az Isten nekünk ajándékozott! Segítsen minket a Szentlélek, hogy mindig a legfontosabbat tegyük, valamint minden munkát szívesen, örömmel vállaljunk!