Szeptember 15. – A Fájdalmas Szűzanya ünnepe Jn 19,25-27
Hiszünk-e abban, hogy nagy fájdalmak közt is lehetséges a boldogság?
A Boldogságos Szűz Máriát Fájdalmas Szűzanyának, sőt Hétfájdalmú Szűzanyának is hívjuk. A hetes számmal azt fejezzük ki, hogy a mi Nagyasszonyunk minden fájdalom hordozója. Ezzel együtt mégis boldognak valljuk őt. Hogyan lehetséges ez?
Hisszük, hogy Isten az embert boldogságra, egyben szeretetre teremtette. Azért kaptunk szabad akaratot, hogy szeretni tudjuk Istent, valamint azokat, akiket az Isten általunk akar szeretni. De sokszor az ember nem az Isten szeretetét választja, hanem a hitetlenséget, valamint az engedetlenséget Isten iránt. Mások java helyett önzően a maga boldogságát keresi, önmaga akar boldoggá lenni. Így lesz boldogtalanná, valamint önzésével így tesz másokat is azzá.
Isten nem hagyja el az embert. Végtelen szeretettel, mindvégig, minden körülmények között, a sok szenvedés ellenére is szeret minket. Ezt a szeretetet szemléljük ma az ő anyjában, Máriában.
Máriának része volt minden fájdalomban, ami csupán egy anyát érhet. Hajléktalanként, kitaszítottként szülte Betlehemben az ő Fiát. Halálos fenyegetettség miatt kénytelen volt Fiával, valamint Józseffel együtt menekülni Egyiptomba. Rengeteg nélkülözést vállalt később is, egész életében. Végül pedig a Golgotán Fiának iszonyú kínzásokkal meggyötört, halott testét tartotta az ölében.
Mária hite, valamint szeretete mégsem rendült meg. Amikor a halála gyötört Fiát az ölében tartotta, alójában azt siratta, hogy szó szerint milyen halálosan szeret minket az Isten. Csupán Isten szeretetének a tudata tehette őt boldoggá. Szenvedéseink között minket is csupán ez boldogíthat.
Tegnap, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepének evangéliumában is olvashattuk, amit Jézus Nikodémusnak mondott: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen”. Mária Erzsébet nagynénje szerint azért boldog, mert „hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki”. (Lk 1,45)
A mi hitünk se fogyatkozzék meg a megpróbáltatások közepette! Higgyünk abban, hogy Isten végtelenül jobban szeret minket, mint mi magunkat. Ő mindnyájunkat szeretetre, valamint boldogságra teremtett, amit meg is valósít, ha mi engedjük, illetve akarjuk!
Segítsen meg minket a mi egyszerre fájdalmas, ugyanakkor boldogságos Anyánknak, a mi Nagyasszonyunknak, a mi Pátrónánknak a példája, valamint közbenjárása! Fájdalmainkban ismerjük fel igaz szeretetünk bizonyításának a lehetőségét, aztán örömmel vállaljuk keresztjeinket önmagunk, valamint szeretteink örök boldogságának reményében!