Évközi 24. hét, szerda – Lk 7,31-35
Komolyan vesszük-e Jézusnak a bűnbánatra, illetve az örömre szóló felhívását?
A mai evangélium szerint Jézus nemzedéke nem fogadta el sem Keresztelő János bűnbánatra szóló felhívását, sem Jézus örömhírét. A Keresztelőt szélsőségesen kemény aszkéta-élettel vádolták. Jézust pedig, aki együtt evett-ivott az emberekkel, hogy szót értsen velük, „falánk és borissza” embernek emlegették. Ezt azért tették, mert az ő tanítását se akarták követni.
Ismerjük el, hogy bizony, mi is tudunk olyanok lenni, mint az utcán céltalanul őgyelgő makacskodó gyerekek, akik mindig mást akarnak játszani, mint amit társaik javasolnak! Hiába szeretnének lakodalmast játszani, amazok nem táncolnak, hiába akarnak temetést játszani, társaik nem jajgatnak. Sokszor lehetünk tanúi annak, hogy semmilyen kezdeményezés nem képes kimozdítani az embereket a kedvetlenség, az érdektelenség, illetve a közömbösség állapotából.
Talán nem is vesszük észre, hogy játékrontók, vagy hervasztók vagyunk. Amikor valakiről, vagy valamilyen helyzetről jót mondanak, rögtön feltámad bennünk az ellenvetés, illetve a kifogás: igen, de…”! Hány jókedvű próbálkozást dermeszt meg a közöny, olykor egyetlen fanyar, elutasító szó, vagy legyintés! Vannak, akiknek nincs kedvük együttműködni a többiekkel, de azért ott ülnek a többiek között, az elutasításuk pedig fölényesnek, okosnak látszik. Mellettük gyerekességnek tűnik a jókedv, amely emiatt aztán lelohad a többiekben is.
Vigyázzunk, hogy ne legyünk játékrontók, hervasztók, vagy bármi jónak az elrontói! Ha hibákat keresünk másokban, akkor biztosan fogunk is találni, sőt, még a jót is rosszra tudjuk magyarázni. Talán éppen ebből kiindulva találunk kifogásokat is, hogy mi miért nem tesszük a jót. Főleg ne legyünk játékrontók Isten nagy játékában, amikor Jézus bűnbánatra, illetve az örömre szólít fel minket! Vegyük komolyan a bűnbánatot, melynek következménye a megtérés! A megtérésnek az eredménye azután a megújulás, ennek nyomán pedig az öröm.
Örömmel, játékos jó kedvvel, jóízűen végezzük azt a szolgálatot, amellyel az Isten bíz meg minket! Működjünk együtt a Szentlélekkel, Jézussal, illetve egymással!