Évközi 24. hét, szombat – Lk 8,4-15
Igyekszünk-e magunkra alkalmazni Jézus tanítását?
Amikor a magvetőről szóló példabeszédet magunkra alkalmazzuk, először arra gondolhatunk, hogy a termés mennyiségét, illetve minőségét lelkünk szántóföldjének a minősége határozza meg. Ezért annak érdekében, hogy minél gazdagabb legyen a termés, azt gondolhatjuk, hogy elsősorban a befogadó talaj javításával érdemes foglalkoznunk. A befogadó talaj minőségét a velünk született képességek, adottságok, lehetőségek jelenthetik.
Érdemes szem előtt tartani azonban, hogy hiába születik valaki látszólag jobb körülmények közé, vagy hiába rendelkezik látszólag jobb adottságokkal, ha ezeket az illető nem kamatoztatja.
Az Ige befogadása ezen kívül a hozzáállásunktól is függ. Akik nem hittel, valamint nem figyelmesen hallgatják a tanítást, azokhoz eljön a jómadár (az ördög), a szívükbe hullott igét pedig egyszerűen kiveszi, mintha el sem hangzott volna. Nem tud még megfoganni sem a hallott tanítás, mert a megjegyzése is nehézségbe ütközik.
„A köves talajra hullott mag azokat jelenti”, akik felszínesen kapcsolódnak Istenhez. „Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak”.
„A tövisek közé eső mag azokat jelenti”, akikben „az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják a növekedést, és termést nem hoznak”.
„A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban”.
A példabeszédnek az a tanulsága, hogy a kapott talajon szorgalmasan szükséges gazdálkodni. Legyünk elégedettek, valamint hálásak, hogy földet kaptunk! Nem érdemes sóvárogni a másik jobbnak tűnő földje után, hiszen a mi kapott földünk kincset rejt magában. Ezt a földet műveljük, ennek a tápanyagáról gondoskodjunk, a maggal pedig törődjünk! Öntözzük, védjük a magot, a gyomot pedig gyomláljuk ki!
Jézus példabeszéde elsősorban arra buzdít, hogy becsüljük meg az ő tanítását. Vajon figyelmes, nyitott szívvel hallgatjuk-e? Igyekszünk-e megjegyezni, vagyis őrizzük-e, gondozzuk-e, törődünk-e a Tőle kapott tanítással? Végül pedig magunkra alkalmazzuk-e, készek vagyunk-e annak megvalósítására?
Jézus tanítása nem pusztán az értelemhez szóló igazság, hanem életcsíra (részesedés Isten életéből). Tehát Jézus tanításának befogadása nem puszta fogalomalkotás, hanem fogantatás. Isten élete fogan meg bennünk, majd növekedésnek indul, kivirágzik, végül gyümölcsöt hoz az örök életre. Tehát ügyeljünk arra, hogy Isten élete megmaradjon, valamint növekedjék bennünk!