Szeptember 29. – Jel 12,7-12; Jn 1,47-51 Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael főangyalok
Engedjük-e, hogy Isten általunk lépjen be a világba?
Amikor Isten elhatározta, hogy szeretetből szeretetre teremt egy világot, amelybe Ő is belép, ehhez olyan lényeket is teremtett, akik képesek a Vele való szeretet-kapcsolatra. Azt is tudta, hogy ezeknek a teremtményeinek szabad akaratot is fog adni, hiszen szeretni nem lehet automatikusan, parancsra vagy kényszerből. Csak szabad elhatározásból lehet eldönteni, hogy valakit vagy valamit akarunk-e szeretni vagy sem.
Ezzel azonban Isten a világ tragédiájának biztos bekövetkezésének a lehetőségét is megteremtette. 
Isten eleve tudta, hogy az ő terve a szabad akarattal rendelkező teremtmények esetében nem fog maradéktalanul teljesülni. A két választási lehetőség közül ugyanis nem fogja mindenki csak az egyiket választani.
A Jelenések Könyvéből tudjuk, hogy a bonyodalom rögtön a teremtés kezdetén, már a homo sapiens megjelenése előtt megkezdődött, amikor Isten megteremtette az angyalokat. Ők tiszta szellemek, értelemmel és szabad akarattal rendelkező halhatatlan lények. Azért kaptak szabad akaratot, hogy ők is szabadon választhassák Isten szeretetét, vagy ellene is dönthessenek.
A hittudósok szerint az angyalok megtudták, hogy az üdvözítés tervében az Isten nem angyallá, hanem emberré akar lenni, mivel csak az ember képes szeretetből az életét is odaadni. Az angyalok egy része ezt nem tudta elfogadni, és szembefordult Istennel. A magukat okosnak tartó angyalok a szerintük ilyen ostoba Istennek nem akartak szolgálni. Hogy ez pontosan hogyan történt, arra csak következtetni tudunk. A legjobb támpontot az első főangyal neve adja. Mi-cha-el azt jelenti, hogy: ki olyan (bölcs), mint az Isten?
Aztán, amire számítani lehetett, az Istennel való szembefordulás megesett az első emberrel is. Ennek következményeként (mivel az ősbűn óta az ember értelme elhomályosult, az akarata pedig rosszra hajló lett, vagyis az ember halmozottan sérült lett) a jó választásával szemben a rossz döntéseinek a valószínűsége sokszorosára nőtt.
Isten döntését (mint általában a szeretet döntéseit) mi sem értjük. Vajon ennek ellenére értékeljük-e, hogy Isten olyan nagy szerepre választott ki minket, hogy általunk akar belépni a világba? Örülünk-e ennek? Isten szeretetét szeretettel viszonozzuk-e? Megérinti-e a szívünket, hogy Istennek ez a döntése Jézus kereszthalálába került? Ez lett a dráma tetőpontja.
Csak az ad igazi boldogságot, ha megismerjük, elfogadjuk, illetve viszonozzuk Isten szeretetét, úgy is, hogy tovább adjuk embertársainknak. Ez az Isten akarata. Sohase feledjük, hogy mi végett vagyunk a világon! Tegyünk meg mindent azért, hogy Isten akarata teljesüljön! Ebben támogassanak minket üdvösségünk segítői, oltalmazói, az angyalok, az arkangyalok, és a személyes őrangyalunk is!