Évközi 22. hét, szombat – Lk 6,1-5
Hogyan szenteljük meg a vasárnapot?
Nemcsak az egyes emberekre, hanem a kisebb, sőt nagyobb közösségekre (nemzetekre is) jellemző, hogy milyenek az ünnepeik, hogyan tartják meg ezeket.
Hagyományaink őrzik az elődeink által fontosnak tartott értékeket, illetve tapasztalatokat, amelyek sokat segítenek abban, hogy életünk értékes legyen, valamint helyes irányba haladjon. Viszont a hagyományokhoz való helytelen ragaszkodás korlátozza a fejlődésünket. Ezért jó, ha hagyományainkban, valamint szokásainkban a megőrzés, továbbá a megújítás elve egyszerre érvényesül.
A zsidók kiemelt fontosságúnak tartották a szombattal kapcsolatos előírásokat. Ezek célja legfőképpen a pihenés, a testi-lelki felüdülés, az Istennel, illetve az egymással való kapcsolatok ápolása volt. A pihenés, illetve a nyugalom biztosítása érdekében tilos volt 29 (vagy a szigorúbb felfogás szerint 39) munka végzése, amelynek megszegése szombaton súlyos vétségnek számított. Ha mások (tanúk) jelenlétében, valamint a megelőző intés ellenére meggyalázták a szombati nyugalmat, akkor ennek akár a megkövezés is a következménye lehetett.
Amikor Jézus tanítványai a félig érett gabonakalászokat tépdesték, a tenyerükön pedig kimorzsolták a szemeket, hogy ezeket eszegetve csillapítsák maró éhségüket, ezt a farizeusok rosszindulatúan úgy értelmezték, hogy kétszeresen is megszegték a szombati nyugalmat. Hiszen szerintük a tanítványok a kalászoknak a tépkedésével, valamint a tenyerükön való szétmorzsolásával arattak, utána pedig csépeltek. Tehát a két legjobban tiltott munkát végezték. Az intés közvetlenül a tanítványoknak szólt, de Jézusra is vonatkozott. Bár Jézus nem tépdeste a kalászokat, de Őt is felelőssé tették a tanítványok viselkedéséért.
Jézus megvédte tanítványait. Amit ők tettek, az nem volt törvényszegés, mert szükségből tették. A szombat, illetve a törvény az emberért van, nem pedig fordítva. Isten nem azért adta az ő tiszteletének törvényeit, hogy kínozza az embereket, hanem éppen az emberek érdekében. Minden parancs, előírás, tiltás a mi életünk, illetve az üdvösségünk érdekében van.
Fordítsunk nagy gondot a vasárnap megszentelésére! Az erről való gondolkodás már egész héten, de szombati napon különösen időszerű. Mert ahhoz, hogy a vasárnapot méltó módon ünnepelhessük, arra időben szükséges felkészülni.
Törődjünk életünk minőségével, kapcsolatainkkal! Ne feledjük, hogy a vasárnap méltó megünneplésének a célja az Istennel, valamint az egymással való kapcsolataink megerősítése! Törekedjünk arra, hogy ez meg is valósuljon!