Szűz Mária születése („Kisboldogasszony”) – szeptember 8. Róm 8, 28-30; Mt 1,18-23
Hálásak vagyunk-e Istennek Szűz Mária születéséért?
Amikor a világra jött az a kislány, akinek születésnapját ma ünnepeljük, és aki néhány nap múlva a Mária nevet kapja, senki emberfia nem gondolhatta, hogy annak a lehetősége született meg általa, hogy maga az Isten testesülhessen bele ebbe a világba.
Senki nem tudott arról sem, sőt földi életében még Mária sem, hogy ő szeplőtelenül fogantatott. Mária is csak annyit tudott, amit feltétlenül szükséges volt tudnia ahhoz, hogy szabadon tudjon igent mondani Isten akaratára.
Számunkra is elegendő annyit tenni minden nap, hogy igent mondunk mindarra, amire Isten hív minket az adott napon. Hogy mi az ő terve a mi életünkkel, azt nem szükséges tudnunk. Elegendő, ha Ő tudja. Nekünk csak annyit szükséges tennünk, hogy bízunk Benne. Ha bátran Rá hagyatkozunk, akkor olyan utakon vezet bennünket, amelyeken haladva azzá válhatunk, aminek Ő megálmodott minket. És ez lényegesen több annál, mint amit el tudunk képzelni saját magunkról!
Bízhatunk Máriában, égi édesanyánkban, aki segít minket, hogy közreműködésünkkel megvalósuljon az Isten akarata bennünk, illetve általunk. Így mi is eljuthatunk a mennyei dicsőségbe, és vele együtt örvendhetünk nemcsak az ő születésének, hanem a miénknek is.