November 9. – 1Kor 3,9-11.16-17; Jn 2,13-22
A lateráni bazilika felszentelése
Tudjuk-e, hogyan lehetünk a Szentlélek templomává?
A lateráni bazilika az egész kereszténység első nyilvános temploma, egyben Róma püspökének (a mindenkori pápának) a székesegyháza. Nagy Konstantin császár építtette hálából lateráni palotájának azon a helyén, ahol I. Szilveszter pápa megkeresztelte őt. Ebben a templomban mutattak be először nyilvánosan szentmisét.
Mi, magyarok azért is tiszteljük ezt a bazilikát, mert a mellékhajójában van a sírja II. Szilveszter pápának, akitől István királyunk a koronát kérte. Fölötte egy márvány domborművön látható a Magyarok Nagyasszonya előtt hódoló Szent István, valamint Szent László király. Alatta pedig az a jelenet, amikor a pápa átadja az Asztrik apát által vezetett magyar küldöttségnek az Istvánnak szánt koronát.
János evangélista a mai evangéliumi részletben megmagyarázza, hogy amikor Jézus azt mondta, hogy „Romboljátok le ezt a templomot”, akkor nem a kőből épült templomról, hanem a „testének templomáról beszélt”. Az Újszövetségben maga Jézus lett a templom, és Vele együtt az ő Titokzatos Teste, az Egyház is, ahol találkozhatunk Istennel.
Pál apostol a korintusi híveknek azt írja, hogy a keresztség által „Isten temploma vagytok, és Isten Lelke lakik bennetek”.
A templom Jézus meghatározása szerint az imádság háza (vö. Mt 21,13, Mk 11,17, Lk 19,46). De ahogyan a kőből épült templomokat időközönként renováljuk, ugyanígy szükséges az élő sejtekből épült templomot, vagyis Egyházunkat, és benne magunkat is újra meg újra megtisztítani, hasonlóan ahhoz a nagytakarításhoz, amelyet Jézus végzett a jeruzsálemi templomban.
Pál apostol azt is írja, hogy: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek… Isten tetszése szerint jár közben a szentekért” (Róm 8,26-27). Kérjük Jézust, és engedjük meg, hogy tanításával, valamint a Szentlélek által tisztítsa meg a mi testünk templomát is.
Origenes írta a 3. században, hogy: „Minden ember templom, ha magába fogadta az Isten igéjét. Aki bűnbeesése után legalább még részben megtartja hitének és vallásának gyakorlatait, az omladozó lelki temploma az Istennek. Aki azonban bűnbeesése után nem törődik magával, az eleinte csak kevéssé, később már egészen elszakad az élő Istentől, és nem marad itt kő kövön, amely le ne rontassék”.
Vigyázzunk arra, hogy a testünk az áldozatok bemutatásának a színhelye is legyen! Mert enélkül a legjobb esetben is csupán imaházzá válhatunk.
Minden templom az Isten jelenlétének, valamint a Vele való találkozásnak a színhelye. Ilyen templommá legyünk azok számára, akik velünk együtt élnek!