1. évközi hét, kedd – Mk 1,21-28
Ápoljuk-e a személyes kapcsolatot Jézussal?
A mai evangéliumi részletben már azt olvashatjuk, hogy Jézus igehirdetésének újdonsága meglepte hallgatóit. Mert Ő nem a régi törvényt magyarázta, hanem személyes tapasztalatai alapján beszélt Istenről, az Atyáról, Aki egész irgalmával az ember felé fordul. Csodákkal is megerősítette tanítását. Úgy tanított, mint akinek hatalma van. Csodás gyógyításaival azt bizonyította, hogy Ő le tudja győzni a gonoszt. Az ő hatalmával szemben ugyanis a démon gyenge, sőt tehetetlen.
Napjainkban is lépten-nyomon tapasztalhatjuk a gonoszság jelenlétét, illetve a befolyását. Olyan érzésünk is támadhat, hogy a jó, valamint a gonosz erők a mi szívünkben csapnak össze egymással. Megkísérthet minket az a gondolat is, hogy tehetetlen játékszerei vagyunk a démoni hatalmaknak.
A mai evangéliumi részletben szereplő tisztátalan lélekkel kapcsolatban érdemes három dolgot megfigyelni.
Az egyik a tisztátalan lélek kérdése: „Mi közünk egymáshoz, Názáreti Jézus?” Minden azon múlik, hogy milyen szoros a Vele való kapcsolatunk. Kivel vagyunk közösségben? Jézussal vagy a tisztátalan lélekkel?
A másik, hogy hazudik Jézus küldetéséről: „Azért jöttél, hogy elpusztíts minket?” Ezzel szemben az igazság az, hogy nem Jézus, hanem a gonosz lélek akarja elpusztítani az embert. Jézus nem azért jött, hogy elpusztítsa az embereket, hanem hogy megmentse.
A harmadik, hogy Jézusról azt mondja: „Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Ez igaz. De a tudás még nem elegendő az üdvösséghez. Az a fontos, hogy közösségben legyünk Vele.
Ha Jézus védelmét akarjuk élvezni, akkor rendeljük egész valónkat az ő uralma alá (vágyainkat, érzéseinket, gondolatainkat, terveinket, kapcsolatainkat, cselekedeteinket, stb.)! Működjünk közre abban, hogy sorsunk, illetve életünk az ő szándéka szerint alakuljon!
Érdemes felidézni, hogy mit mondott Jézus a visszaesésről. Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, de nem találja helyét, akkor így szól: visszatérek házamba, ahonnan kijöttem. Amikor odaér, gazdátlanul, kiseperve, felékesítve találja azt. Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket, aztán bemennek, ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz az előbbinél (vö. Mt 12, 43-45).
Az a tanulság, hogy a gazdátlanul hátrahagyott üres helyet szükséges betölteni az Atyával, a Fiúval, illetve a Szentlélekkel való kapcsolatunkkal!
Jézus tanítása, illetve jelenléte döntésre szólít fel minket, hogy fogadjuk el szelíd hatalmát szívünk fölött. Engedjük, hogy kiemeljen önzésünkből, valamint kényelmünkből! Ha el akarunk jutni az igazi szabadságra, akkor válasszuk az ő szolgálatát!
Törekedjünk arra, hogy Krisztus uralma megvalósuljon saját magunkban, valamint szeretteinkkel való kapcsolataink alakulásában!