Évközi 3. vasárnap Jón 3,1-5,10; 1Kor 7,29-31; Mk 1,14-20.
Bizonyára ismerős az a mondás, hogy: „Telik, múlik az idő”. Vajon számunkra az idő telik, vagy csak múlik?
A mai evangéliumi részlet úgy kezdődik, hogy miután elfogták Keresztelő Jánost, Jézus elkezdte hirdetni „az Isten evangéliumát: »Betelt az idő,…”. Ezek Jézus első szavai Márk evangéliumában. Ez Jézus örömhíre.
Vajon számunkra is „Betelt az idő”? Vagy csak tartalmatlanul, céltalanul múlik? Az élet nagyon rövid ahhoz, hogy az időt elfecséreljük! Lehet múlatni az időt hiábavaló ténykedéssel, léha, illetve hiú ábrándozással, meddő vitatkozásokkal. Pedig inkább azokkal lenne érdemes törődnünk, akik fontosak a számunkra, akik szeretnek és megértenek minket.
Aki egyszerűen múlatja az időt, annak az élete folyamatosan rövidül, egyre kevesebb marad belőle, végül pedig egészen elfogy. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz, a múltba. Az ilyen embert az idő múlása vagy szomorúvá teszi, vagy rátör a pánik, mivel a halál az életnek a végét, a kapuzárást jelenti a számára.
Akinek viszont telik az ideje, az előre néz, az örökkévalóság felé. Akinek telik az élete, az minden nappal, minden órával közelebb jut az örök élethez, a beteljesedéshez. Annak kiteljesedik az élete, mint ahogy telítődik egy pohár, aztán végül teljesen tele lesz.
A múló idő öregít, a telítődő idő viszont megérlel, vigasztal, megbékít, örömmel, reménnyel, nyugalommal, megelégedéssel tölt el. Mert akinek telik az élete, annak a számára a halál kapunyitás, a mulandóság vége, valamint az örök életben való kiteljesedés kezdete.
Amikor Jézus kijelentette, hogy „Betelt az idő”, akkor megmondta ennek okát is: „közel van az Isten országa”. Benne elérkezett. Aki Őt befogadja, annak nem múlik el, hanem betelik az élete. De ehhez arra is szükség van, hogy: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban”.
A megtérés görögül metanoia, amely fordulatot jelent. Ez a hívó szó meghallásával kezdődik, valamint szüntelen odafordulást jelent az Istenhez. Prohászka Ottokár szerint odafordulás az éltető Nap felé. Ahogy mondta: „Aki a Napnak hátat fordít, az mindig a saját árnyékába lép”.
A megtérés mindnyájunk számára azt jelenti, hogy megújulhatunk, újra kezdhetünk, bármilyen idősek vagyunk, vagy rozogának érezzük magunkat. Ehhez pedig nem az eddigieknél nagyobb erőfeszítésre van szükség, hanem egyszerűen át kell adni magunkat az Úr Jézussal való találkozásnak, minden szentmisében is.
A mai szentlecke két figyelmeztetést is tartalmaz. Az egyik, hogy „Az idő rövid”. Nem érdemes elfecsérelni. Azzal töltsük, ami fontos, ami lényeges. Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy „ez a világ elmúlik”.
Isten irántunk való szeretete, valamint a mi Isten iránti szeretetünk olyan fordulatra hív bennünket, amellyel nem csupán Isten felé, hanem testvéreink felé is fordulunk. Így teljék be örök élettel a mi földi életünk!