Évközi 3. hét, hétfő – Mk 3,22-30
Mennyire vagyunk kitartóak a küzdelemben?
Megdöbbentő Jézusnak az a kijelentése, hogy van olyan vétek, amely nem tud bocsánatot nyerni. Konkrétan meg is nevezi: „aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli”. Márk evangélista magyarázólag hozzáfűzi: „(Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: »Megszállta a tisztátalan lélek«”. Tehát Jézus a Szentlélek káromlásának nevezi az írástudóknak azt az állítását, hogy Ő Belzebub által űzi ki az ördögöket.
Hogy megértsük a vád szörnyű voltát, érdemes tudni, hogy az írástudók az ördögök fejedelmét, a főördögöt nevezték Belzebubnak. A belzebub arám nyelven pontosabban Beelzebul. A beel (úr), valamint a zebúl (lakóhely, uralom) szavak összetételéből ered. A Beelzebul név a zsidó hagyományban fokozatosan vált a sátán egyik elnevezésévé. Mivel az ördögűzések tényét még Jézus ellenfelei is kénytelenek voltak elismerni, ezért úgy képzelték, hogy a gyengébb ördögöket az erősebbek kiűzhetik.
Olyan tetteket szokás Szentlélek elleni bűnökként emlegetni, amelyek a Szentléleknek a lélekben való működését szándékosan akadályozzák. Ilyenek:
- az Isten irgalmában való vakmerő bizakodás,
- az Isten kegyelmének kétségbe vonása (kétségbeesés),
- a megismert igazsággal való szembehelyezkedés,
- az Isten irgalmának mástól való irigylése,
- az üdvös intések ellenére való megátalkodás.
A felsoroltak közül egyedül az utolsó nevezhető Szentlélek elleni bűnnek, illetve megbocsáthatatlannak.
Azért nem tud bocsánatot nyerni az, aki a Szentlélek ellen vét, mert a Szentlélek az igazság, valamint a kegyelem forrása. Aki viszont az igazsággal vagy Isten kegyelmével szemben szándékosan megkeményíti magát, az alkalmatlanná válik a bocsánatkérésre, illetve a bocsánat elfogadására. Ezért nem tud bocsánatot nyerni a cselekedete.
A keresztény élet velejárója a küzdelem. Megkeresztelkedésünkkor ezért kenték meg a homlokunkat olajjal. A küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva, velünk van a Szentlélek. Ezt akkor se felejtsük el, amikor elestünk, és úgy tűnik, hogy végleg legyőzött minket a gonosz lélek! Krisztus erejéből a vesztesnek tűnő állásból is lehet győzni. Higgyünk a Szentlélek segítségében!
Madách Az ember tragédiája című művének a vége felé azt írta, hogy: „az élet értelme a küzdés maga”. Majd ezután az Úr hangja hallatszik: „Mondottam: Ember! Küzdj és bízva bízzál”. De érdemes tudni, hogy kiért, vagy ki ellen szükséges küzdeni? A sátán szüntelenül az Isten ellen küzd. Az ember tragédiájában az angyalok kara megmondja, hogy az ember ne Isten ellen, ne is Isten nélkül küzdjön, hanem Istenért, illetve az Istennel. Majd hozzáteszik: „Veled lesz az Úr kegyelme”.
Állítsuk életünket Isten szolgálatába! Vállaljuk a küzdést, ugyanakkor bízzunk Isten segítségében! Érezni fogjuk, hogy Isten mindig velünk van, illetve megsegít minket!