Január 24. Évközi 3. hét, szerda

Évközi 3. hét, szerda – Mk 4,1-20

Nyitottsággal, érdeklődéssel jöttünk-e a szentmisére? Várjuk-e, hogy konkrétan nekünk mit akar mondani Jézus?

Jézusnak a magvetőről szóló példabeszéde megadja az Isten országa megvalósulásának a menetét. Ezzel együtt feltárja azt is, hogy Isten országa megvalósulásának milyen akadályai vannak.

Az első akadály már a kezdet kezdete előtt jelentkezik. „Némely szem az útfélre esett”, vagyis letaposott talajra hullott. Jézus tanítása be sem tud jutni lelkünk szántóföldjébe. Felületesen, figyelmetlenül hallgatjuk, azzal az előítélettel, hogy Jézusnak ezt a tanítását már sokszor hallottuk, jól ismerjük, nem mond nekünk semmi újat. Inkább az érdekesebbnek, illetve a fontosabbnak tűnő gondolatainkkal foglalkozunk.

Lehetséges, hogy aktuális tennivalóink, az anyagi javak előteremtése, vagy egyéb gondjaink megoldásai kötik le a figyelmünket. Esetleg szorongások, aggodalmak vagy félelmek kötnek gúzsba minket. Talán szembe sem merünk ezekkel nézni. Amikor Jézus tanítását hallgatjuk, először ezeket mind tegyük félre! Aztán konkrétan nevezzük néven, hogy aktuálisan milyen gondjaink, illetve aggodalmaink vannak (mi miatt szorongunk, mitől félünk)! Ezek után tudunk gondjaink megoldásához Istentől konkrét segítséget kérni, és ezeket Istennek ajánlani.

Isten igéje számára akkor leszünk jó talaj, ha beismerjük, hogy lelkünk szántóföldjén mindenféle talaj megtalálható. Bizony, sok a köves, valamint tövises talaj. Ismerjük fel, hogy életünkben milyen sok rossz szokás, helytelen kötődés, függőség, vagyis sok agyontaposott út van, amelyek akadályoznak minket Jézus tanításának befogadásában, illetve tettekre váltásában.

Aki ezeket fölismeri, valamint igyekszik komolyan venni Jézus tanítását, az elhárítja a fölismert akadályokat, abban Isten igéje jó talajba hullott. A többi már az Ő dolga. Ő gondoskodik arról, hogy Jézus tanítása gazdag termést hozzon bennünk.

Legyen erőnk, illetve segítségünk Jézus keresztáldozata, amellyel megszerezte nekünk a szabadulást! Éljük át, hogy a szentmisén jelen vagyunk Jézus keresztáldozatánál, ebben vegyünk részt! Az ő keresztáldozatával együtt ajánljuk fel a magunk mindennapi keresztjét is! Az ő szent Testével megerősítve vállaljuk, sőt kérjük a harmadik eucharisztikus ima szavaival, hogy mi magunk is: „Istennek szentelt örök áldozattá váljunk” (3.kánon)!

Úgy távozzunk minden szentmiséről, hogy Isten igéjét magunkévá tesszük, aztán az ő segítségével igyekszünk megvalósítani az ő személyesen ránk vonatkozó akaratát! Így Isten országa egyre jobban kiteljesedik bennünk. Egyre szorosabb kapcsolatban lehetünk Jézussal, valamint szeretteinkkel Isten országában már itt a földön, majd pedig az örök életben is!