5. évközi hét, péntek – 1Kir 11, 29-32, 12,9; Mk 7,31-37
Vajon töretlen-e a bizalmunk Istenben?
A Teremtés könyve szerint az embernek az Istennel szembeni bizalmatlansága akkor kezdődött el, amikor a Sátánnak a hazugságával sikerült bizalmatlanságot kelteni az emberben az Isten iránt. Ez a bizalom-zavar aztán tovább terjedt az emberek között, egészen a testvér-gyilkosságig.
Az embernek nagyon ősi tapasztalata lehet az, hogy nem érdemes megbízni senki emberfiában. Jeremiás könyve is ír arról, hogy: „Átkozott az az ember, aki emberben bízik” (Jer 17,5). 
De az is közismert mondás, hogy „Bolond, aki bizalmát emberbe veti”. Mert nemcsak „az asszony ingatag”, ahogy Verdi a Rigoletto c. operában írja.
Arról is bizonyára van tapasztalatunk, hogy az emberek között elvesztett bizalmat már nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlennek tűnik visszaszerezni.
Az üdvösségtörténet azonban azt is bizonyítja, hogy az Isten bizalma nem rendül meg az ember iránt. Ő hűséges marad ígéreteihez. Az üdvösségtörténet az ember folytonos hűtlenségeinek, illetve az Isten mindig megmaradó hűségének a sorozata. Az ő üdvözítő művét nem lehet megakadályozni.
Isten hatalma és bölcsessége különösen az üdvösség művében mutatkozik meg, hogy helyreállítsa azt a bizalmat ő iránta, ami a teremtés kezdetén volt.
A mai evangéliumi szakasz középpontjában az arám „Effeta” szó áll, ami annyit jelent, hogy nyílj meg! Jézus megnyitotta a süketnéma fülét és száját (visszaadta neki az emberekkel való kommunikáció képességét).
Az ember természetéhez hozzátartozik a megnyílás, hogy tudjon meghallgatni másokat, illetve tudjon kapcsolatot teremteni a társaival.
Jézus békességet szerzett, mégpedig a kereszten. Már születésekor békességet és jóakaratot hirdettek az angyalok az embereknek. Erre azonban akkor leszünk képesek, ha engedjük, hogy Jézus meggyógyítson minket. Egyedüli orvosságunk, ha elfogadjuk Tőle az Isten irgalmas szeretetét.
Az emberekkel való kapcsolataink helyreállításának előfeltétele az Istennel való kapcsolat-felvétel, valamint az folyamatos kapcsolattartás. Ez azt jelenti, hogy az ember meghallgatja Isten igéjét, törekszik annak megértésére és válaszol rá.
Kérjük Jézustól, hogy nyissa meg fülünket, hogy készséges hallgatói legyünk! Ismerjük el, hogy gyógyulásra van szükségünk! Aztán pedig kövessük tanítását azzal a bizalommal, hogy Ő jót akar nekünk! Így valósulhat meg az egység Istennel, illetve egymással.