Advent 1. vasárnapja Iz 2,1-5; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44
Mit tartunk a legfontosabbnak az életünkben?
Hogyan ápoljuk kapcsolatainkat?
Az egyházi év első vasárnapján folytatódik az előző egyházi év utolsó vasárnapjának a tanítása. Úgy vehetjük, hogy egész életünk minden napjára érvényes. „Adventus Domini”, amely azt jelenti, hogy az Úr eljövetele. Nem csupán az első (a 2000 évvel ezelőtti) eljövetelének megünneplésére készülünk, hanem éberen szükséges felkészülni arra is, hogy az Úr a mi személyes életünkben mindennap el akar jönni hozzánk. Aztán jön majd halálunk alkalmával is, legvégül pedig a világ végén.
Minden új életszakasz lehetőséget kínál életünk megújítására. Ez főleg a kapcsolataink megújítását jelenti, mivel életünk kapcsolatokból áll. Amilyenek a kapcsolataink, olyan értékes az életünk. De mivel kapcsolataink igazi alapja, illetve forrása az Istennel való kapcsolatunk, ezért főleg a három isteni személlyel szükséges megújítani, valamint külön-külön ápolni a kapcsolatainkat.
Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy az Isten emberi testben jött el hozzánk. Jézus Krisztus révén baráti kapcsolatra akar lépni velünk az Isten, hogy aztán általunk másokkal is baráti kapcsolatot tudjon létesíteni. Tanítványainak mondja, hogy: „Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek” (Jn 15,15). Azt is mondja, hogy „tegyétek tanítványommá mind a népeket” (Mt 28,19), vagyis tegyük őket Jézus barátaivá.
Aquinoi Szent Tamás írja: „A barátság összekapcsolja az érzéseket, és a kettőből szinte egy szívet csinál” Később így folytatja: A házasság voltaképpen egy igazi, őszinte, tiszta barátság, ahol teljesen föltárhatod önmagadat a másik előtt. Ha tehát van valami, amit nem mersz elmondani a férjednek, illetve a feleségednek, akkor ez azt jelenti, hogy van olyan titkod, ami benned marad, beléd reked. Ezzel elkezdődik az elszigetelődés, majd az eltávolodás, végül a szakadás, a válás. Ha valamit nem mersz megosztani a házastársaddal, akkor a barátságotok megromlott, újra kell csinálni, újra kell dolgozni érte, hogy mihamarabb újra egy legyen a szívetek, hogy szívből beszélhess a szívedhez”.
Jézus jön hozzánk, de nekünk is szükséges Őt felismerni, befogadni! De már ehhez is barátokra van szükségünk. (A napkeleti bölcsek egymás segítségével jutottak el Jézushoz.) Miután Jézusra rátaláltunk, valamint befogadtuk Őt, szükséges tovább adnunk másoknak is, hogy hozzájuk is eljuthasson Jézus. A végítélettel kapcsolatban is tanácsolja Jézus, hogy: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy… befogadjanak benneteket az örök hajlékokba” (Lk 16,9).
Ismerjük fel, hogy Jézus minden nap jön! Legyünk jó barátaivá azoknak, akik szintén befogadják Jézust! Karácsony ünnepe hozza el nekünk azt, amire vágyunk, az igazi békét, a szeretet kiáradását, az Istent!