Húsvét 4. vasárnapja ApCsel 2,14.36-41; 1Pét 2,20-25; Jn 10,1-10
Imádkozzunk olyan lelkipásztorokért, akik a rájuk bízottakat elvezetik Jézushoz, a jó Pásztorhoz, Aki feltámadásával az örök élet kapuját nyitotta meg nekünk!
Az elmúlt vasárnapokon megismerhettük, hogy a Feltámadott Jézus jó pásztorként az apostolok keresésére indult, hogy újra maga mellé gyűjtse őket. Minket is össze akar gyűjteni. 
Azt mondja, hogy „ismerem enyéimet”. Jézus nem csupán azt tudja, hogy miket mondunk, mint Tamás apostol, aki nem volt jelen, amikor Jézus megjelent a többi tanítványnak. Tudja azt is, hogy mit gondolunk, sőt, hogy milyen vágyak vannak bennünk. Neki gondja van ránk. Az örök életet akarja nekünk adni. A mai evangéliumi részlet utolsó mondata: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Nem elégedhetünk meg azzal, hogy Jézus ismer minket. Ennek folytatása is van: „Ismerem enyéimet és enyéim is ismernek engem.” Ez nem felszínes tudás, hanem belső kapcsolat, kölcsönös odafigyelés, állandó jelenlét. Fontos kérdés, hogy melyik hangot ismerem fel Jézus hangjaként? Kire hallgatok igazán? Ő az evangélium szavain keresztül szólal meg, a lelkiismeret halk jelzéseiben, a szív mélyén megmozduló vágyakban. Életünk nagyon fontos feladata, hogy felismerjük ezt a hangot.
A mai vasárnapon Jézus nem csupán a jó pásztorhoz hasonlítja önmagát, hanem az ajtóhoz, a kapuhoz is. Azt mondja, hogy „Én vagyok az ajtó a juhok számára. Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül”.
Jézus az egyetlen kapu, amely az üdvösségre vezet. A hívő keresztény embernek ez a másik fontos feladata, hogy megtalálja az életre vivő kaput, vagyis Jézust, Vele együtt az ő igazságait, mert így jut el az örök életre.
A Jézus által rendelt pásztoroknak az a feladata, hogy a rájuk bízottakat elvezessék ehhez a kapuhoz. Emellett az is a feladatuk, hogy megvédjék őket a tolvajoktól, valamint a rablóktól, akik nem a nyáj javát keresik, hanem saját hasznukat, valamint a saját dicsőségüket (uralmukat). Ők saját céljaikra akarják felhasználni az egyes csoportokat.
A mai evangéliumi részlet végén Jézus megismétli: „Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók… Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül…. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
A mai napon adjunk hálát azért, hogy Jézus nemcsak az apostolokat, hanem minket is maga köré akar gyűjteni. Minket is „Isten szeretete gyűjtött egybe. Örvendezzünk és vigadozzunk! Tiszteljük és szeressük az élő Istent, és szeressük egymást is tiszta szívből!”