Évközi 13. hét, szombat – Mt 9,14-17
Milyen indítékokból böjtölünk?
A böjtölés már az Ószövetség idején is fontos része volt a vallásos életnek. Az Újszövetségben az üldöztetések idejében erősödött meg igazán a böjtölés gyakorlata, a szenvedések, az elhagyatottság, a halál ténye miatt.
Böjtölésünk idején fontos megerősíteni magunkban azt az érzést (azt a tudatot, illetve hitet), hogy amíg Krisztus második eljövetelére várunk, az öröm, illetve a szomorúság, akár a napfény és a homály, váltják egymást. Nem szabad feledni azonban, hogy az öröm hatalmasabb. A szomorúság csak átmenetileg uralja az életet.
Szükséges szakítanunk a helytelen böjtölési gyakorlatokkal. Ne böjtöljünk csupán megszokásból, vagy előírásra! Azért se böjtöljünk, hogy miatta Isten teljesítse bizonyos kéréseinket! Ha pedig teljesíti, akkor kényszerű kötelességből folytatjuk, hogy ne tűnjünk hálátlanoknak. Illetve ha nem teljesíti az óhajunkat, akkor abbahagyjuk a böjtölést.
Elsősorban szeretetből, illetve a szeretetért böjtöljünk! Az igazi böjt forrása, oka, illetve a célja az Isten iránti, valamint az emberek iránti szeretet. Böjtölhetünk hálából is Isten jóságáért, az ő szeretetéért, abból az örömből fakadóan, amelyet az ő jósága, szeretete miatt érzünk.
A böjtölés módjának ma már sok formája létezik. Ezek közül a legrégebbi és a legtöbbször gyakorolt az étkezéssel kapcsolatos böjtölés.
Lehetséges, hogy azért vonjuk meg magunktól az ételt, mert egyre jobban az Istennel akarunk lenni, rá akarunk figyelni, hogy testben-lélekben ráhangolódjunk az ő akaratára!
A böjt célja többek között lehet az is, hogy életünket megnyissuk a Szentlélek előtt, hogy Ő töltsön el, illetve működjék bennünk. Az is lehetséges, hogy böjtölésünkkel akarjuk kifejezni, hogy nem érezzük Isten jelenlétét, ezért vágyódunk annak megtapasztalása után. Vagy így akarjuk kifejezni Jézus szenvedése, illetve elvétettetése, a hiánya miatti fájdalmunkat. Ugyanakkor Jézus irgalmas szeretetében bízva, az ő eljövetelét várva, a belé vetett hittel ,valamint bizalommal böjtöljünk!
Életünkben a megváltás még nem fejeződött be, hanem tovább folytatódik. Örömünk forrása lehet a böjtölésünkben, hogy minden botlás után új életet kezdhetünk Jézus, a mi Megváltónk által, és beléphetünk Isten lakomájára. Ebben a kettősségben élünk. Jézus már itt van mibennünk, illetve közöttünk, különleges módon az Oltáriszentségben is. De másodszor is el fog jönni, hogy beteljesítse uralmát.
A böjttel erősíthetjük meg annak a várakozásnak az örömét, amely az égi lakoma teljes örömét előzi meg, amelynek mi is részesei leszünk. Ezért szentségi böjttel készülünk az Eucharisztia fogadására, mert az Eucharisztiában azt ünnepeljük, hogy a Vőlegény már velünk van a szentségi színek alatt. De velünk van életünk szenvedéseiben is. Hapedig kitartunk ezekben, akkor Vele együtt lesz részünk az ő dicsőségében is.