Évközi 14. hét, péntek – Mt 10,16-23
Elfogadtuk-e, hogy az üldöztetés állapotában élnünk?
Jézus a bárány szelídségével, valamint isteni bölcsességgel hirdette az Isten Országát. De hiába hozta a béke üzenetét, hiába kerülte a vitatkozást, mégis állandóan ellentmondással találkozott. Sőt, saját népe részéről vállalnia kellett a megtagadást, sőt a vértanúságot is.
Nem remélhetnek más sorsot a tanítványok sem, mint amilyen a Mesteré volt. Végrendeletében is figyelmeztette Jézus a tanítványait: „Ha… engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20). Az üldözések olyan jelek, amelyek igazolják, hogy nem tértünk le a krisztusi útról. Jézus tanítványainak tehát a második ismertető jegye az, hogy az üldöztetés állapotában élnek (az első: hogy szeretik egymást).
Fennállt a lehetősége annak, hogy a tanítványok elveszítik bátorságukat, mivel az evangélium visszautasítása, valamint az üldöztetés azt a benyomást is kelthette bennük, hogy az Isten Országának erői alulmaradnak a bűn erőivel szemben. Ezért az apostolok nevelésében fontos helyet kapott az üldöztetésre való felkészítés. Fel kellett készülniük arra, hogy bizalmukat csak az Istenbe vessék. Úgy kellett elindulniuk, mint a bárányoknak a farkasok közé, így emberileg nem volt esélyük a győzelemre.
Jézus arra is felhívta a figyelmet, hogy olykor még a hatalom emberei is a tanítványok ellen fognak támadni. Sőt, helyzetüket még az is súlyosbítani fogja, hogy: „eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele Istennek.” (Jn 16,2)! Ez napjainkban is gyakran megtörténik a szélsőséges muzulmán vallásúak részéről.
Jézus a legerősebb szellemi fegyvert adja a tanítványai kezébe: a Szentlélek bölcsességét, valamint erejét. A Szentlélek átsegíti majd őket az üldöztetés nehézségein. Az Ő segítségével fognak kitartani minden küzdelemben. Tanúságtételükben is a Szentlélek irányítja őket. Sőt, éppen az ellenséges környezet ad lehetőséget arra, hogy hősiesen kitartsanak a hitben, a gyűlölettel szemben pedig tanúságot tegyenek Isten türelmes szeretetéről, valamint a békességről.
A történelem igazolta, hogy mindaz bekövetkezett, amire Jézus figyelmeztetett. Amióta megalakult az Egyház, mint Isten Országának jele, szüntelen üldöztetésnek van kitéve. Természetes,, hogy a jó, illetve a rossz ellentéte Isten Országának terjedése közben is megmarad. Az öncélú, önző ember Jézus erkölcsi követelményeinek mindig ellene fog mondani, illetve tenni.
Ha bármilyen jellegű üldöztetésben van részünk, akkor jusson eszünkbe, hogy ránk vonatkozik, nekünk szól, amit Jézus a boldogságok felsorolása végén többes szám második személyben fogalmazott meg: „Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam! Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyekben a jutalmatok!” (Mt 5,11-12). De örüljünk azért is, mert ez annak a bizonyítéka, hogy Jézushoz tartozunk.