Évközi 20. hét, hétfő – Bír 2,11-19; Mt 19,16-22
Mit tartunk jónak, és igyekszünk-e tenni a jót?
Jézusnak olyan kérdést tett fel a gazdag ifjú, amit nekünk is szinte minden nap érdemes feltenni: hogy „mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?”
A helyes válasz megtalálásához segít Jézus válasza: „csak egyedül Isten a jó”.
A gazdag ifjú kérdése Nyilván erkölcsi (nem filozófiai) szempontot fogalmaz meg. Jó az, ami segíti céljaink elérését, a rossz pedig az, ami akadályozza azt. Magukkal a célokkal 
is így vagyunk. Vannak részfeladatok (közbülső célok), amelyek mind akkor jók, ha hozzásegítenek a legfőbb cél, a legnagyobb jó eléréséhez. Ez pedig maga az Isten. Egyedül Ő a jó, sőt a legfőbb jó, minden jónak a forrása. Ő a végső célunk. Szent Ágoston ezt így fogalmazta meg: „Magadnak teremtettél minket, Isten!”
Az anyagi javak (a földi kincsek) arra valók, hogy a legfontosabb a célunkat elérjük. Lényegében arra valók, hogy osszuk szét. Vagy konkrétabban megfogalmazva: hogy állítsuk őket a szeretet szolgálatába. Ezt tesszük, ha követjük Jézust, Akiben megjelent Isten jósága, azaz a szeretete, Őt követve a szeretet szolgálatára szükséges adnunk magunkat. Ha viszont leragadunk a közbülső céloknál, ha megfeledkezünk a végső célról, akkor a magunk választotta jó bálvánnyá válik, foglyul ejt, és olyan útra visz, amely már nem az Istenhez vezet.
Törekedjünk tehát arra, hogy ne a magunk őnző céljainak az útját akarjuk járni (ne a bálványainkhoz ragaszkodjunk), hanem Krisztushoz! Őt kövessük Isten akaratának keresésében, valamint a teljesítésében! Az ő útját akarjuk járni, amely az önmagunknak való meghaláson át vezet a feltámadásra, valamint az örök életre! Ezt saját erőnkből nem érhetjük el, csak Isten segítségével.