Évközi 26. hét, szerda – Lk 9,57-62
Akarunk-e üdvözülni? Tudjuk-e, hogy ennek milyen feltételei vannak, illetve vállaljuk-e ezeket?
A mai evangéliumi részletben Jézus az ő követésének feltételeiről beszélt. Minden Krisztusban hívő ember életében elérkezik az a pillanat, amikor szükséges döntenie az ő követése mellett vagy ellen. Ha ez a pillanat nem is olyan nyilvános, vagy nem olyan ünnepélyes keretek között történik, mint egy papszentelés, vagy mint egy szerzetesi fogadalomtétel, de legalább annyira meghatározó mérföldkő az ember életében. Fontos, hogy a Krisztus melletti döntés legyen tudatos, valamint határozott! Az is fontos, hogy ezt a döntést ne halogassuk sokáig, aztán pedig hűségesen vállaljuk egész életünkön át.
Vajon tudjuk-e, hogy mit kíván Jézus azoktól, akik az ő tanítványai akarnak lenni?
Márk evangéliuma szerint amikor Jézus lejött a kísértés hegyéről, a második mondata az volt, hogy: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1,15). Eszerint az első feltétel az, hogy elfordulunk a bűntől, a rossz szokásoktól, továbbá nem táplálunk magunkban gyűlöletet, haragot, neheztelést senki iránt. Ennek nyomában eltölthet minket az öröm.
Az is szükséges, hogy naponta kapcsolatba lépjünk Jézussal az imádságban, tanításának olvasásában (hallgatásában), valamint annak tettekre váltásában is.
Mindehhez mindennap szükséges kérnünk a Szentlélek segítségét, valamint vezetését, hogy Rá figyelve éljük életünket.
De a legfontosabb, hogy igyekezzünk úgy szeretni egymást, ahogyan Jézus szeret minket, ami egyben minden tanítványának legfőbb ismertetőjegye. Ez is csupán a Szentlélek segítségével lehetséges. Jézus ehhez hozzátette, hogy ha így szeretjük egymást, akkor erről ismeri fel a világ, hogy Ő az Atya küldötte. A világ felé a mi békés, szelíd szeretetünk a hitelesítő pecsét, hogy Hozzá tartozunk.
Aki pedig az ő követésére vállalkozik, annak érdemes tudatosítania azt, hogy a Jézus melletti döntés áldozatokat kíván. Ugyanakkor fontos tudatában lenni gyöngeségeinknek is, ezért kerüljük a kísértő alkalmakat, illetve bízunk Isten segítségében.
Végül ne feledkezzünk meg arról sem, ami a Jézushoz való tartozáshoz szükségszerűen hozzá tartozik. Ahogy Ő mondta: „Ha… engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15,20)! Ez a második hitelesítő pecsétje annak, hogy valóban a tanítványai vagyunk.
Döntsük el, hogy valóban akarunk-e üdvözülni, illetve ennek elnyerése érdekében vállalunk-e minden áldozatot. Hűségesek akarunk-e maradni a Jézus követése melletti döntésünkhöz? „Aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 24,13). Tartozzunk mi is ezek közé!