Évközi 24. vasárnap – Sir 27,30-28,7; Mt 18,21-35
Hányszor kell megbocsátanunk?
Múlt vasárnap Jézus arra tanított minket, hogy ne nyeljük le szó nélkül a sértést. Nagyon meg tudja mérgezni egy közösség életét is, ha a megsértett fél nem meri, vagy nem hajlandó megtenni az első lépéseket. Jézus szerint a szembesítést a sértett félnek kell kezdeményezni, akár több tanú jelenlétében is: „Ha vétkezik ellened testvéred, menj, és figyelmeztesd őt!” Ha bebizonyosodott, hogy valóban sérelem történt, akkor következhet a másik bocsánatkérése, továbbá a megsértett fél részéről a megbocsátás.
De „hányszor kell megbocsátanom neki?”
Péter ésszerű mértéket terjeszt elő: hétszer? Ez nem kevés. De Jézus számára ez nem elegendő. A „hetvenszer hétszer” nem csak 490 alkalmat jelent, hanem azt, hogy mindig, számtalanszor, minden alkalommal szükséges megbocsátanunk. Azért nem szabad számolni a megbocsátásainkat, mert nincs határa a megbocsátásnak. Isten a folytonos, a számban nem korlátozott megbocsátásra hív minket.
A megbocsátás lényege az adósság elengedése. Adósai vagyunk Istennek, Akitől az életünket kaptuk, Aki meghalt értünk. Adósai vagyunk azoknak, akik hozzájárultak, hogy azok legyünk, akik vagyunk.
De ezzel még nincs vége a sérelem gyógyításának. A gonosz szolga nem az előzőleg elkövetett, de a már megbocsátott bűne miatt kapott büntetést, hanem a megbocsátott vétek utáni hálátlansága, szívtelensége, kegyetlensége miatt.
Isten megbocsátása nem pusztán egy bírósági, jogi cselekedet, amellyel felment a büntetés, vagyis az adósság megfizetése alól. Ő nemcsak megbocsátja a bűnt, hanem meg is akar szabadítani tőle. Az isteni megbocsátás túláradó szeretetének szükséges át alakítania a szívünket.
Egész életünk megbocsátott,illetve megbocsátásra hívott lét. Mivel Istentől bocsánatot kaptunk, ezzel meghívott bennünket arra, hogy mi is hasonlóképpen bocsássunk meg egymásnak. Ehhez még társulnia szükséges a kiengesztelődésnek is. A misét bemutató pap minden szentmisében erre szólít fel: „Engesztelődjetek ki szívből egymással!”
Paolai Szent Ferenc paptestvérünk írja levelében: „Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet soha fel ne rójátok! A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kérésetek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt mérges tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál.”
A Szentlélek tegyen képessé minket arra, hogy mindig szívből, azaz szeretetből akarjunk, illetve tudjunk egymásnak megbocsátani, ezt követően pedig tudjunkiengesztelődni egymással!