Húsvét 4. hete, hétfő – Jn 10,1-10
Tudjuk-e, hogyan találhatjuk meg örök boldogságunkat?
A tegnapi evangéliumi részletben Jézus úgy mutatkozott be, mint jó Pásztor, szembeállítva magát a béressel. A mai evangéliumi részletben is esik szó a juhok pásztoráról. Arról is beszél Jézus, hogy: „a juhok… hallgatnak szavára”, „Nevükön szólítja juhait,… előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját”.
Aztán Jézus ajtóhoz, kapuhoz is hasonlítja magát. Kétszer is mondja, hogy: „Én vagyok az ajtó a juhok számára… Aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál”. Itt is megnevezi a Vele szemben állókat: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába,… az tolvaj és rabló”. „A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson”.
Hogy megértsük, milyen értelemben hasonlítja magát Jézus az ajtóhoz, valamint a kapuhoz, meg is magyarázza ennek a két hasonlatnak a kettős szerepét.
Az ajtó, illetve a kapu valahová nyílik, vagyis lehetőséget ad valahová bemenni. Aki Rajta keresztül megy be, az üdvözül, vagyis örök életet adó táplálékot, legelőt talál. Egyedül Krisztus hozza a nyáj számára az üdvösséget. Ez a végső cél (a hazatalálás, a boldog örök élet). Ennek elérésében segítsük egymást! Aki nem ezt teszi, az „tolvaj és rabló”.
Az életet Jézus az Atyától kapta, de a Fiú jogán birtokolja, így megvan hozzá a joga, hogy szabadon adományozza. Jézusnál az élet magában foglalja a hazatérést az Atyához. A Benne hívők az Atyánál elnyerik jutalmukat, amely nem más, mint az Isten életében való részesedés.
A kapu másrészt védelmet nyújt. Jézus (mint kapu) azokkal szemben nyújt védelmet, akik nem szeretik a nyájat, akik nem a nyáj javát akarják, hanem saját előnyüket, hasznukat, saját dicsőségüket keresik. Ők a béresek, a báránybőrbe bújt farkasok, a tolvajok, akik el akarják rabolni tőlünk az örök életet, akik a nyáj pusztulását okozzák.
Tanulságos, hogy Jézust egyedül az ő tanítványa, Júdás tudta elárulni, aki anyagi haszonszerzésből ragadta magához a pénz kezelését (holott Máté, aki előzőleg Léviként vámos volt, sokkal jobban értett a pénz kezeléséhez, hiszen ez volt a szakmája). A későbbi egyházszakadások, a protestáns egyházak kiválása, valamint a mai szekták kialakulása mögött is legtöbbször anyagi, illetve hatalmi érdekek húzódnak meg.
A legnagyobb károkat az Egyházon belül ma is az önző, az elégedetlenségeket, viszályokat szító, a pásztorok munkáját rosszindulatú kritikákkal, sokszor rágalmakkal tönkretevő, ugyanakkor magukat igazi hívőknek gondoló keresztények okozzák.
Ne rájuk figyeljünk, hanem Jézusra! Törekedjünk Jézust egyre jobban megismerni, az ő tanítását mindennap egyre jobban megérteni, valamint követni! Ez által a Vele való személyes kapcsolatunkban mindennap fejlődjünk, hogy így eljuthassunk az örök életre!