Húsvét 4. hete, szerda – Jn 12,44-50
Akarunk-e üdvözülni?
Véletlenül nem lehet sem az örök üdvösségre jutni, sem elkárhozni. Hogy földi életünk végén melyik lehetőség következik be, az egyedül rajtunk múlik. De minden döntésünkkel, vagy a szükséges döntésünk elhalasztásával közelebb kerülünk vagy az egyik, vagy a másik lehetőséghez.
Többször fölmerül a kérdés: hogyan lehetséges, hogy az Isten poklot is teremtett? A válasz az, hogy a kárhozatot nem Isten készíti az embernek, hanem az ember teremti meg magának.
Isten azért adott nekünk értelmet, hogy megismerjük az ő ránk vonatkozó tervét. Ez pedig az, hogy Ő szeretetből a saját életében akar részesíteni minket. De a szeretetre senkit sem lehet kényszeríteni. Az angyalok is szabadon dönthettek Isten szeretete mellett, vagy ellen. Mivel az angyal tiszta szellem, emellett nem tud meghalni, ezért az angyalok döntése azonnal végleges lett. Az ember értelme, illetve akarata viszont korlátozott, ezért ha visszautasítjuk Isten szeretetét, ha inkább más valaki vagy más valami szeretetét választjuk, Isten annyira tiszteli a mi szabad akaratunkat, annyira szeret minket, hogy még ebben az állapotunkban sem fordul el tőlünk. Halálunkig újra meg újra felajánlja a mellette való szabad döntés lehetőségét, mert azt akarja, hogy jobb belátásra jussunk, hibáinkat megbánva megtérjünk Hozzá.
Ha Isten szeretetét elfogadjuk, akkor a Vele való személyes kapcsolat a halálunk után sem szűnik meg. Ha Őt választjuk, az az üdvösség. Ha pedig végképp nem akarunk személyes kapcsolatra lépni az Istennel, az a kárhozat. De Isten: „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (1Tim 2,4).
A mai evangélium szerint Jézus azt mondta: „… nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megváltsam a világot”. Más helyen pedig úgy fogalmaz, hogy Ő azért jött: „hogy üdvösséget szerezzen a világnak” (Jn 3,17).
Aki visszautasítja Jézus tanítását, valamint az Atya szeretetét, az ítéletet von magára. Szintén a mai evangéliumi részletben mondja Jézus: „A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó napon”. Ezt úgy képzelhetjük el, hogy halálunk után magunk fölé emelkedve a Jézus által hirdetett ige fényében saját magunk állapítjuk meg, hogy tetteink helyesek voltak-e vagy nem.
Jézus az Atyától az örök életre meghívó tanítást hozta el nekünk. Aki ezt visszautasítja, az az Atya szeretetét utasítja el.
Fogadjuk el az Atya irgalmas szeretetét! Ne maradjunk a sötétségben, hanem Jézus tanítása szerint a világosságban éljünk, hogy üdvözülhessünk!