Évközi. 19. hét, szerda – Mt 18,15-20
Felelősnek érezzük-e magunkat azok személyiségének egészséges fejlődéséért, akikkel együtt élünk?
Figyelmet érdemel a mai evangéliumi részlet első mondatának minden szava: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt!” Ebben az értelemben a mondás a személyes sérelemre vonatkozik. Az ellened szó azonban sok kéziratból hiányzik. Enélkül sokkal általánosabb a felszólítás. A testvért akkor is szükséges meginteni, ha bűne nem érint közvetlenül bennünket. Viszont minden kéziratban megtalálható a négyszemközt szó, vagyis szükséges ügyelni arra, hogy a testvér meg ne szégyenüljön. De arra is szükséges ügyelni, hogy egyszerre érvényesüljön az igazság, valamint a szeretet, emellett pedig mindenekelőtt, mindig szükséges megkérdeznünk a másikat, hogy furcsa viselkedésének mi az oka, háttere.
Az embert vágyai vezérlik. De az áteredő bűn miatt még a legfontosabb vágyunkat, a szeretet utáni vágyunkat is megmérgezheti, valamint tévutakra viheti az önzés. Ezért szükség van önmagunk állandó ellenőrzésére, tévedéseink beismerésére, bűnbánatra, a helyes útra térésre. A szülőknek, az elöljáróknak (lelki vezetőknek) pedig kötelességük figyelmeztetni a rájuk bízottakat tévedéseikre, esetleges bűneikre. „Vétkesek közt cinkos, aki néma.” (Babits).
A bűn nem elszigetelt magánügy. A testvér bűne a mi bűnünk is, ha nem igyekeztünk megmenteni a vétkező testvért. Szükséges figyelmeztetnünk a tévelygőt, mert felelősséggel tartozunk érte Isten, valamint a hívők közössége előtt. Mulasztással vétkezünk, ha adósok maradtunk a szeretettel, ha nem szóltunk egy jó szót, amikor szólnunk kellett volna, vagy ha nem álltunk oda egy elesett ember mellé, hogy felsegítsük, vagy ha nem segítettünk a rászorulón.
A szeretet adás, valamint elfogadás. Mindkét irányban fontos a figyelmesség, a jóakarat, a tapintat, a szelídség, valamint legfőképpen a türelem. Csak azt adom, illetve azt fogadom el, amit a másik képes elfogadni, illetve akar adni. Nem kényszerítem rá a másikra az én akaratomat, nem én akarom meghatározni, hogy neki mi a jó, nem adok, illetve nem fogadok el olyat, ami neki, illetve nekem nem jó.
Mindenki értékelésre vágyik. Tartsuk értékesnek a másikat, fogadjuk el olyannak, amilyen, fejezzük ki nagy hálánkat azért, hogy minket is elfogad olyannak, amilyenek vagyunk Ugyanakkor segítsük egymást abban, hogy még jobbak lehessünk. Miközben ügyelünk arra, hogy egymáshoz való tartozásunk szokásait, valamint törvényeit is betartsuk, tiszteljük egymás szabadságát is! Jézus kijelentése, amellyel az oldó, valamint a kötő hatalmat minden apostolra kiterjeszti, nem pusztán a hatalom átadását jelenti, hanem a remény, az öröm szava is. Mert nincs olyan szakadás az emberek között, amelyet ne lehetne helyreállítani. Nincs olyan bűn, amelyet Istennek az emberek által közvetített irgalma fel ne oldana. Boldog az a család, illetve közösség, amelyben vigyáznak egymásra, valamint egymás életének közös terhét hordozzák!