Évközi 19. hét, csütörtök – Mt 18,21-19,1
Miért érdemes megbocsátanunk akkor is, ha súlyosan vétenek ellenünk, sőt akkor is, ha nem kérnek tőlünk bocsánatot?
Fontos különbséget tenni a kiengesztelődés, illetve a megbocsátás között. Az előbbihez két emberre van szükség, az utóbbihoz csak egyre.
Elsősorban magunk miatt érdemes rálépni a megbocsátás útjára. Mert ha nem indulunk el ezen az úton, akkor a negatív indulatok minket fognak elemészteni.
Másodsorban pedig azért, mert mi is Isten bocsánatára szorulunk. Akkor tudjuk befogadni Isten megbocsátó szeretetét, ha lelkünk nincs tele a meg nem bocsátásaink terhével. Isten megbocsátásának az a feltétele, hogy mi is megbocsássunk egymásnak. Ezt kérjük az Atyától az Úr imájában is, hogy „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!”
A mai evangélium lényegre törően meghatározza a megbocsátás lényegét: elengedni a jogos tartozást! Így leszünk igazi gyermekei a mennyei Atyának, valamint jó testvérei Jézusnak, illetve egymásnak!
Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy a megbocsátás útján haladva eljussunk a szívből jövő kiengesztelődésig!