Évközi 17. hét, péntek – Mt 13,54-58
Rádöbbentünk-e arra, hogy nemzetünk megmaradásának egyedüli esélye a Jézusba vetett hit?
Elgondolkodtató, hogy a Jézus korabeli farizeusok, akik a legvallásosabbaknak tartották magukat, miért nem fogadták el Jézust. De még megdöbbentőbb, hogy szent élete, csodái, valamint az isteni titkok feltárása ellenére a názáretiek is „csak botránkoztak rajta”. Máté evangélista megjegyzi, hogy Jézus „hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.”
Miért nem hittek Jézusnak? Mert a korábbi évek alatt Jézusról kialakított képükbe nem illett bele mindaz, amit láttak, és amit hallottak Róla. Akadályozva voltak előítéleteik, elvárásaik által.
Jézusban megmutatkozott, ugyanakkor el is rejtőzött az Isten. Egyedül a hit szemével lehet(ett volna) felismerni Jézusban az Istent. Jézus végső bizonyítéka a feltámadás, de azt is csak azok képesek elfogadni, akik el tudják fogadni, hogy az élet valódi, egyetlen megoldása a feltámadás. Sokan, sokszor hangsúlyozták már napjainkban is, hogy a Jézus korabeli zsidóság számára csak az biztosította volna az egyedüli lehetőséget, hogy Jeruzsálem megmeneküljön a pusztulástól, ha hittek volna Jézusban, ha elfogadják tanítását (pl. a rómaiaknak fizetendő adó kérdésében).
Ahogyan annak idején nem hittek Jézusnak, hanem haragra gerjedtek ellene, ugyanúgy ma sem hajlandóak sokan tudomásul venni, hogy nagy válságunknak, illetve nemzetünk létszámbeli fogyásának az oka a hitetlenség. Fennmaradásunk záloga pedig egyedül a Krisztusba vetett hit (lenne).
Nem merünk (nem akarunk!) szembenézni pl. azzal a történelmi ténnyel, hogy egyetlenegy olyan kultúra sem maradt fenn, amelyben a családok termékenységi indexe kisebb volt, mint 1,9. A fennmaradás minimuma pedig 2,11. (A muzulmán államokban ez 8,1 fölött van!) Ha ez az érték 2,11 alá csökken (mint a magyar nemzeté a KSH adatai szerint 2019-ben 1,40, 2023-ban 1,50), akkor lehetetlen a fennmaradás, és nem létezik olyan gazdasági modell, amely azt biztosítaná.
Jézus megígérte, hogy: „veletek vagyok mindennap a világ végezetéig” (Mt 28,20). De vajon mi akarunk-e együttműködni Vele? Megbeszéljük-e Vele dolgainkat, tennivalóinkat? Kérjük-e az ő tanácsát, és elfogadjuk-e segítségét? Hiszen azt mondta, hogy: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5).
Jézus Krisztus a mai lelkipásztoraink szavával is szól hozzánk. Ő megígérte, hogy „akik ketten-hárman együtt vannak az ő nevében”, azokkal Ő is ott van (vö. Mt 18,20). Ilyenek-e a mi együttléteink?
Jézus ma is képes megújítani jeleit és csodáit. Fogadjuk el tanítását! Engedjük, hogy új úton indítson el minket! Kérjük Jézust, hogy erősítse meg hitünket, gyógyítsa meg szemléletünket, gondolkodásunkat, v vágyainkat! Segítsen minket, hogy felismerjük az ő jelenlétét, valamint azt is, hogy végveszélyben vagyunk! Megmaradásunk egyetlen lehetősége pedig a komoly megtérés, ezt követően pedig a megújulás!