Advent 1. vasárnapja Iz 63,16-64.8; 1Kor 1,3-9; Mk 13,33-37
Az elmúlt év folyamán növekedtünk-e a szeretetben?
Ma új egyházi évet kezdünk, aztán ha Isten éltet bennünket, akkor egy hónap múlva új polgári évet is kezdhetünk.
Adventus Domini azt jelenti, hogy az Úr jövetele. Advent első felében (december 16-ig) Krisztus dicsőséges eljövetelére gondolunk, amely majd a világ végén következik be. Ugyanakkor készülünk a halálunk alkalmával történő eljövetelére is. De számunkra talán a legfontosabb Jézus mindennapi eljövetele, mert ettől függ, hogy a többi jövetelét hogyan éljük át. Végül december 17-től 24-ig Jézus test szerinti születésének ünnepére készülünk.
Az Úr eljövetele a Vele való találkozáskor ér véget, amelyre szükséges tudatosan készülnünk. Azoknak lesz részük a Jézussal való boldog találkozásban, akik mindennap egyre nagyobb szeretettel várják Őt.
A mai evangélium szerint Jézus figyelmeztet minket, hogy: „Vigyázzatok és virrasszatok!” „Legyetek… éberek!” Aztán befejezésül hozzáteszi: „Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok”!
Ha mindennap lankadatlan szeretettel vágyakozunk az ő eljövetelére, akkor az ő érkezése nem rémisztő, félelmetes esemény lesz, hanem egy boldog találkozás, vágyaink beteljesedése (akár halálunk órájában, vagy a világ végén).
Ismerjük fel, hogy nem csupán az adventi időszak, hanem egész földi életünk zarándokút. Ezért fontos tudatosítanunk a célt, hogy hová tartunk, azután pedig hogy hová jutottunk eddig. Érdemes felülvizsgálni, hogy jó úton járunk-e, szükséges-e változtatni. Azt is jó tudnunk, hogy milyen eszközökre van szükségünk, amelyekkel végig járhatjuk az utat, illetve mi akadályoz minket abban, hogy eljussunk az Istennel való találkozásra, sőt a Vele való együttlétre.
Minden attól függ, hogy mennyire szeretjük Jézust. Ha egyre lángolóbb szeretettel hallgatjuk az ő szavait, ha így mondjuk a Tőle kapott imádságot, ha így vesszük Őt magunkhoz a szentáldozáskor, akkor egyre nagyobb boldogságban részesülünk. Mert akkor Ő egyre jobban átalakít minket, sőt eggyé leszünk Vele. Ezért fontos, hogy állandóan növekedjünk a szeretetben!
Szükséges felkészülnünk minden időre, illetve helyzetre, valamint arra is, hogy milyen veszélyek fenyegetik a hitünket. Vajon amikor az Úr imáját egyre nagyobb tudatossággal mondjuk, gondolunk-e arra, hogy a kísértéstől való megóvás kérése a halál előtti próbatételre is vonatkozik?
Mivel senki sem tudja, hogy mikor jön el az Úr, ezért mindig szükséges készen lennünk, bármikor is jön. Mert: „lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel”.
Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy jól felkészüljünk az Úr eljövetelére, a Vele való boldog találkozásra. Ez akkor teljesülhet, ha egyre jobban szeretjük Istent, valamint egymást.