Szent Család vasárnapja – Kol 3,12-21; Lk 2,41-52
Mennyire vagyunk tekintettel egymásra a családunkon/közösségünkön belül?
A Teremtés Könyvében az áll, hogy Isten az embert a maga képére, egymással való egységre teremtette. Jézus, aki földi életének legnagyobb részét családi keretek között töltötte, a leghitelesebb tanítást adja arról, hogy mi az Isten elképzelése az emberről.
Jézus és a Szentírás tanítása nyomán a szentatyák részletesen kifejtették, hogy a család tagjainak külön-külön hogyan szükséges hasonlítaniuk a háromszemélyű egy Istenre. Szerintük az apának a mennyei Atya gondviselését szükséges utánoznia, ahogy Szent József tette; a gyerekeknek a Fiút, aki nem csupán a mennyei Atyának engedelmeskedett, hanem Máriának, valamint Józsefnek is; a feleségnek pedig különösen a Szentlelket szükséges követnie. A család minden tagjának (a legkisebbtől a legnagyobbig) egyformán szükséges növekednie korban, bölcsességben, illetve kedvességben Isten, valamint egymás előtt.
A Szent Család példájából elsősorban az önzetlen szeretetet lehet megtanulni. József és Mária úgy kötöttek házasságot, ahogyan a házasságkötési eskü szövege ma is szól, hogy szeretetből veszlek feleségül, illetve szeretetből megyek hozzád feleségül, Isten szándéka szerint.
Vajon mi okozhatja azt, hogy a mai házasságkötések után (pár év elmúltával) sok pár végül úgy dönt, hogy az együtt megkezdett utat nem folytatják és elválnak? Számos kutatás létezik a témában, amelyek keresik az okokat. Közülük az egyik, hogy a felek választanak, de nem döntenek egymás mellett. Amíg minden szép, minden jó, addig együtt vannak. Amikor pedig jönnek a nehézségek, akkor viszont már nincs erejük tovább folytatni. Hiányzik ugyanis a döntés, amely erőt adna a nehéz helyetekben.
A családi/közösségi élet válságát elsősorban az önzés okozza. Sokan azt gondolják, hogy ha házasságra lépnek, az majd érzelmileg kielégíti őket. Az egyéni boldogságot a családban nem lehet önző módon, a többi tag kárára vagy hátrányára megszerezni. Az egyéni boldogságérzet és elégedettség keresése miatt sokan felrúgják azt az életre szóló hűségi esküt, amire alapozták közös életüket. Az önzés, amely elsősorban azt keresi, hogy mit kaphat ő, mi válik saját maga gyönyörűségére, képes még a család legszentebb szentélyében (az anyaméhben) is a gyilkolásra.
Mária és József külön-külön egészen másképp képzelte el az életét. A közéjük megtestesült Istengyermek azonban teljesen átírta a sorsukat, a megálmodott jövőjüket. Mivel Isten akaratát látták abban, ami velük történt, ezért tudtak mind Jézusért, mind egymásért annyi áldozatot hozni. Ezért tudtak minden szenvedésben, illetve üldöztetésben hűségesen kitartani egymás mellett.
A boldogságot az egymás iránti elkötelezett szeretetben lehet megtalálni. Elsősorban nem az teszi boldoggá az embert, amit ő maga kap, hanem az, amit ő ad hozzá mások életéhez. Az által lesz szebb, boldogabb, gazdagabb a család tagjainak élete, ha önmagukkal ajándékozzák meg egymást.