Hamvazószerda utáni szombat – Lk 5,27-32
Szükségét érezzük-e annak, hogy megtérjünk?
Mi melyik csoportba tartozónak érezzük magunkat? Az igazak, vagy a megtérő bűnbánók közé? Jézus az elkóborolt bárányról szóló példabeszéd végén mondta, hogy: „nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen” (Lk 15,7).
A mai evangéliumban Jézus azt mondja, hogy: „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek”. Ezzel világossá tette, hogy a botladozókkal való közössége semmiképpen sem a gyarlóságok elnézését jelenti, hanem a tévelygők megtérését kívánja elősegíteni. Ahogyan az orvost felkeresi a beteg, 
hogy segítsen rajta, mi is keressük fel Jézust, hogy meggyógyíthasson minket! A megtérés feltétele hibáink felismerése, valamint megbánása, amit a megbocsátás követ.
Ahhoz, hogy valaki bűnt kövessen el, tudatosság, valamint szabad akarat szükséges. Jézus azért mondta a kis gyermekekről, hogy „ilyeneké a mennyek országa” (Mt 19,14), mert ők még nem tudnak vétkezni. II. János Pál pápa méltán mondta, hogy senki ne aggódjon a meg nem született magzatok sorsa felől. Ne feledjük, hogy nem a bűn a kárhozat oka, hanem a bűnbánat elmaradása! Az értelmét használni tudó ember egyedül a megbánás, valamint a Jézusba vetett hit által juthat el az üdvösségre.
Ne feledjük, hogy mulasztással is lehet véteni! Ezért ne hanyagoljuk el Istentől kapott legértékesebb adományunkat, a szeretetre való képességünket se! Ezért a legfontosabb feladatunk a szeretetben való állandó fejlődés! Ez azt jelenti, hogy egyre jobban igyekszünk szeretni Istent, valamint azokat, akiket Isten azért adott nekünk, hogy szeressük őket.
A szeretetben való megújulás (önzésünk felismerése, illetve az attól való megszabadulás) újra meg újra őszinte bűnbánatot, valamint megtérést igényel. Tehát botlásaink megbánása nem egyszeri cselekmény, hanem a szeretet fejlődésével együtt járó állandó folyamat. Ezért ha a szeretetben fejlődni akarunk, akkor ne fáradjunk bele a bűnbánat tartásába se!
Örüljünk annak, hogy Isten keres, valamint vár minket! Jézus azért jött, hogy minket bűnbánatra, illetve megtérésre hívjon. Ne gondoljuk túlzott elbizakodottsággal, hogy a mi szeretetünk már tökéletes, és nincs szükségünk a megtérésre! Jézus akkor tudja megtisztítani szeretetünket, ha beismerjük hibáinkat. Ne féljünk vétkeink bevallásától, mert ez nyitja meg az utat Isten felé, hiszen ez szerez örömet Istennek!
Saját üdvösségünk keresése közben ne feledkezzünk meg hozzátartozóinkról se! Ha igazán szeretjük őket, akkor tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy együtt lehessünk velük az örök boldogságban!