Február 2. Urunk bemutatása – Mal 3,1-4; Lk 2,22-40
A mai nap a fény ünnepe. Vizsgáljuk meg, hogy milyen félelmeink és gondjaink vannak! Bízzuk ezeket Istenre! Kérjük, hogy ragyogja be szívünket Krisztus világossága!
Mivel „az Úr törvénye előírja: »Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona«”, ezért minden elsőszülött fiúgyermeket a születése utáni 40. napon a jeruzsálemi templomban Isten szolgálatára ajánlottak fel.
Ma arra emlékezünk, hogy (a szülőkön kívül) Simeon, valamint Anna volt a tanúja Jézus bemutatásának. Simeonról azt írta Lukács evangélista, hogy: „Izrael vigaszára várt”. Simeon a Szentlélek indítására ment a templomba. Felismerte, hogy a kicsi Gyermek nem csupán a választott népnek, hanem az egész emberiségnek a Megváltója.
Az olvasmányban hallottuk, hogy Malakiás próféta mit írt a Messiásról: „… ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja”.
Mi sem bizonyítja jobban a megtestesülés minden értelmet, illetve képzeletet felülmúló csodálatos titkát, mint az, hogy a Messiás nem ítélkezni jött, hanem a bűntől való szabadulást hozta el. A prófétai várakozással ellentétben az Úr eljövetele nemhogy rettenetes, félelmetes, de még csak látványos, sőt feltűnő sem volt. Ilyen volt a születése, de a templomba való bemutatása is.
Az agg Simeon példáját állította elénk a mai evangélium. Ha készek vagyunk arra, hogy nem egyszerűen a karjainkba vegyük Jézust, hanem be is fogadjuk Őt (vagyis Istennek átadjuk életünket), akkor bennünk is felgyullad az ő isteni tüze. Mindig velünk, illetve bennünk lesz az Isten.
Ezen a napon Jeruzsálemben 385. év táján már gyertyás körmenetet tartottak. A gyertyák megszentelése csak a 10. századtól kezdve vált általánossá. Ettől kezdve nevezték ezt a napot Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének.
Amikor II. János-Pál pápa 1997. évtől kezdve február 2-át a megszentelt élet napjává avatta, elrendelte, hogy a szerzetesek ezen a napon újítsák meg fogadalmaikat, melyben azt vállalják, hogy a keresztségben tett ígéretük minél tökéletesebb megvalósítására törekszenek. A pápa akkor arra is felszólított minket, hogy minden hívőt emlékeztessünk a keresztségben kapott hivatásunkra, mely szerint mindnyájan legyünk templommá, hogy oda bevonulhasson Krisztus! Így az Istennel, illetve az emberekkel való találkozások színhelyévé válhatunk!
A mai nap a Jézussal való találkozás ünnepe, amelyben Isten végtelen gyöngédsége, tapintata nyilvánul meg az esendő ember iránt. Az Úr Jézus mindenben sorsközösséget vállalt velünk olyannyira, hogy bennünk akar élni. Mindenben hasonlóvá lett hozzánk. Úgy akar megtisztítani minket, hogy vállalta a kísértést is, hogy segítsen minket a kísértések legyőzésében: „mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek” (Zsid 2,18).
Bízzunk a minket szerető Istenben! Engedjük, hogy szívünket beragyogja Krisztus világossága!