Évközi 2. hét, szerda – 1Sám 17,32-33.37.40-51; Mk 3,1-6
Tudjuk-e, hogyan érdemes harcolni az istenellenes hatalom képviselőjével szemben?
Az ószövetségi olvasmányban az Istent gyalázó, Istennel együtt Dávidot is átkozó, valamint fenyegető Góliát minden istenellenes hatalom jelképe. Saul király pedig a csupán földi erőviszonyokat mérlegelő ember példája, aki azt mondja Dávidnak, hogy: „Nem bírsz te szembeszállni és megvívni ezzel a filiszteussal, mert te még csak gyermek vagy”.
Igaz, hogy a gonosz lélek erősebbnek tűnik nálunk, ezért lehetetlen legyőznünk őt ugyanazokkal a fegyverekkel, amelyekkel ő harcol ellenünk. De éppen az tesz minket esélyessé a győzelemre, hogy Isten olyan fegyvereket ad kezünkbe, melyeket ellenségünk megvet, vagy egyáltalán nem is ismer.
A legnagyobb erőnk istengyermekségünk tudata. Bár látszólag gyengébbek vagyunk, mint a bukott angyal, de a megszentelő kegyelem által az isteni természet részesévé lettünk. Ezért erősebbek vagyunk nála.
Második fegyverünk az Isten dicsőítésében rejlő erő. Az átkozódásokra, valamint a gyalázkodásokra Isten magasztalásával, az ő nevének dicséretével válaszoljunk! Minél nagyobb a kísértés, illetve a fenyegetés, annál nagyobb szükségünk van arra, hogy Isten oltalmába helyezzük magunkat, imádva és áldva Őt.
A harmadik fegyverünk annak a tudatosítása, hogy a mi az Isten ügyéért harcolunk, az Isten akarata pedig az, hogy győzedelmeskedjünk azon erők felett, amelyek el akarnak minket téríteni Isten szeretetétől.
A negyedik fegyverünk az Istenbe vetett határtalan bizalom: „az Úr mindjárt kezembe ad téged”.
Amikor a gonosz azt gondolta, hogy végleg diadalmaskodott Jézus felett, akkor szenvedte el a végső vereségét. A végső csapást az a fegyver okozza, amit maga a sátán készített Krisztusnak. Ez pedig nem más, mint Krisztus keresztje, ami: „Isten ereje és Isten bölcsessége” (1Kor 1,24). Ezzel győzte le Krisztus a világ fejedelmét (vö. Jn 16,11), ezzel szerezte meg nekünk az örök életet.
A filiszteus Góliát az elbizakodottságáért életével fizetett. Dávid azért győzte le, mert bízott abban, hogy Isten az ő oldalán áll. Példájából megtanulhatjuk, hogy nincsen olyan kilátástalan helyzet, amely fölött Isten erejével ne lehetnénk úrrá.
Tudatosítsuk magunkban, hogy ez az ütközet gyakran megismétlődik életünkben! Új meg új Góliátok támadnak, de mi sorra le tudjuk győzni őket Isten segítségével. Erre nézve nincs pihenőnap az életünkben.
Igyekezzünk mindig jót tenni, életet menteni, illetve segíteni a bajbajutott embertársainkon! Általánosan érvényes szabály, hogy mindig a nagyobb, a fontosabb tennivalót válasszuk! A legfontosabb és legnagyobb a szeretet.