Évközi 2. hét, péntek – Mk 3,13-19
Melyek a Jézussal és egymással való egység feltételei?
Kr. u. 70 körül rögzítette írásban Márk az apostolok nevét és küldetését. Azért volt erre szükség, hogy ne merüljön feledésbe. Jézus tanítványainak nagy része akkor már nem volt jelen a keresztény közösség vezetésében.
A hegy, ahol Jézus meghívta tanítványait, a Sínai hegyre akar emlékeztetni, ahol egykor létrejött az Isten népe. A tizenkettes szám pedig Izrael tizenkét törzsére utal. Az őskeresztény közösség abban látta az apostolok küldetését, hogy igehirdetésükkel gyűjtsenek Istennek új népet, és azt a Krisztustól kapott hatalommal vezessék.
Jézus a tizenkettőt mindenek előtt arra hívta, hogy állandóan Vele legyenek. Három évig nem csupán elméletileg tanította őket az igazi, helyes szeretetre, hanem azt akarta, hogy maga és egymás példáján okulva szerezzenek tapasztalatot a szeretetről. Miután megszilárdította a velük, valamint az egymással való egységet, csak azután küldte őket, hogy folytassák az ő művét.
Szent János úgy foglalta össze a hitünk lényegét, hogy „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk” (1Jn 4,16), illetve hogy: „Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben” (1Jn 1,3). Ennek a közösségnek a megszervezése lett az apostolok feladata. De előbb megtanulták az adás, valamint az elfogadás művészetét, továbbá az Isten irgalmasságának, a megbocsátásnak a gyakorlását.
Ha a tanítványok nevének felsorolását összevetjük a többi evangéliumban található felsorolásokkal, megfigyelhetjük, hogy a sorrend különböző. De az első, az ötödik, illetve a kilencedik helyen mindig ugyanaz a név szerepel (Péter, Fülöp, valamint Jakab, Alfeus fia). Ez szervezett közösségre utal, amelyben megvoltak a csoportfelelősök, és az egymásért felelős párok.
Minket is arra hívott meg Jézus, hogy egységben legyünk Vele, valamint egymással. De fontos, hogy ez ne pusztán külsőleg, hanem szívünkben, szándékainkban, érzéseinkben és akaratunkban is megvalósuljon.
Az egység megvalósulásának legfontosabb feltételei: ha engedjük, hogy Jézus meggyógyítsa a szeretetlenség által okozott sebeinket; hogy megszabadítson az önzés, a hatalomvágy mérgeitől; legfőképpen ha magunkévá tesszük azt a táplálékot, amelyet minden szentmisében az Ige és az Eucharisztia asztaláról nyújt nekünk; valamint ha követjük őt a kereszt vállalásában is.
Júdás árulása tanulságos. Ő is Jézussal maradt mindvégig, de csak külsőleg. Szívében és szándékaiban nem tudott azonosulni Vele. Már Jézus első beszédét sem tudta elfogadni, mely szerint Jézus az élet kenyere. Így kiszolgáltatta magát a sátánnak.
Őrizzük meg az egységet Jézussal, az apostoli Egyházzal, ezen belül egymással! Így tudjuk teljesíteni a Jézustól kapott küldetésünket!