Évközi 2. vasárnap – Iz 62,1-5; Jn 2,1-11
Mit jelent számunkra Jézus első csodája?
A mai vasárnap egybekapcsolódik Urunk megjelenésének (Vízkeresztnek) valamint Jézus megkeresztelkedésének az ünnepével. A kánai menyegzőt is Theophániának, Istennek önmagát kinyilatkoztató, látható ember-alakban történő megjelenésének nevezzük. Vízkeresztkor Isten kinyilatkoztatta magát az egész emberiségnek, Urunk megkeresztelkedése alkalmával a zsidó népnek, a mai evangélium alapján pedig arra emlékezünk, hogy Jézus az ő dicsőségét hogyan nyilatkoztatta ki 
legközvetlenebb hozzátartozóinak, akik közé a tanítványai is tartoztak. Az evangéliumi részlet utolsó mondata szerint Jézus „kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne”.
János evangéliuma szerint ez volt Jézus első csodája.
Kulcsfontosságú esemény. Jelképek formájában tartalmazza az ő egész üzenetének lényegét.
Jézus több példabeszédében hasonlítja a mennyek országát menyegzőhöz, amelyet az Atya rendez. A vőlegény Ő Maga, az Atyának a Fia, a menyasszony pedig az Egyház. Az ószövetségi olvasmányban hallottuk, hogy: „amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled, aki téged felépít”. A Jelenések Könyve pedig azt írja, hogy „ujjongjunk…, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült” (Jel 19,7).
A menyegzőt tartó jegyesek közül az egyik bizonyára Máriának, vagyis Jézusnak a rokona volt. Ők nagyon szerették volna, hogy Jézus is jelen legyen az eseményen. Viszont Neki ekkor már megvoltak a tanítványai, akik nélkül egészen a haláláig egyetlen napot sem töltött külön. Ezért a menyegzőn való részvételt egyedül azzal a feltétellel vállalta, ha magával vihette tanítványait is.
Jézus számára ez a menyegző több volt egy szokásos lakodalomnál. Ugyanis először lehetett nyilvánosan együtt Isten új szövetségi népének képviselőivel, a tanítványaival.
Tudnivaló, hogy ahogyan nálunk a házasságkötést a lakodalom követi, a zsidóknál a házasságkötést az egy hétig tartó ivodalom követte. Kána, valamint a környéke (ahol ez a házasságkötés történt) híres bortermelő vidék volt. A menyegzőn a bor elfogyása (amelyben része volt a 12 életerős halászembernek is, akinek részvételére eredetileg nem számítottak), az ünnepnek a végét, valamint egy életre szóló csalódást, a szégyent jelentett volna.
Mária azonban észrevette a rémületet. De nem a jegyesekhez megy, nem is a násznagyhoz, hanem a Fiához. Aztán „szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Ők pedig teljesítették Jézus kérését. Teletöltötték vízzel a tisztálkodás céljára oda állított 6 db, egyenként kb. 100 liter űrtartalmú kőkorsót. A vízből 6 akó finom bor lett, amennyi egy nagy létszámú lakodalomban sem fogy el.
Kilátástalannak tűnő helyzeteinkben gondolunk-e arra, hogy Jézus, illetve Mária segítségét kérjük? A csoda a ráhagyatkozásunknak, a bizalmunknak a mértékétől függ. Ne feledjük, hogy Jézus a velünk kötött szövetségének, a mi örömeinknek a beteljesítője akar lenni!