Évközi 3. hét, péntek – 2Sám 11,1-17; Mk 4,26-34
Mennyire vigyázunk érzelmeink, valamint gondolataink tisztaságára? Kerüljük-e a lustálkodást?
Ahogyan láthatatlan az az erő, amely a növények életét irányítja, ugyanúgy láthatatlan erők működnek Isten országának a kialakulásában is.
Ha jól előkészített talajba vetik el a magot, akkor megkezdődik a növekedés, illetve megvan a jó aratás ígérete. Ugyanígy, az Isten országának kialakulása is kicsinyben kezdődik bennünk. Ha elfogadjuk Jézus tanítását, aztán együttműködünk Isten kegyelmével, akkor a jó kibontakozik az életünkben.
De sajnos, a rossz is úgy fogan meg, ugyanúgy nő a szívünkben, mint a jó. Sőt, sajnálatos módon, a megromlott természetünk miatt igénytelenebb, szívósabb, ezért gyorsabban is növekszik.
A mai olvasmányban tanúi lehetünk annak, hogyan fogan meg a vétek magja, hogyan szökken szárba, aztán milyen félelmetes termést hoz Dávid király szívében.
Miközben Dávid király katonái véres csatákat vívnak az ellenséggel, ő ahelyett, hogy velük harcolna, mint régen, nyugodtan sziesztázik, aztán a palotájának lapos tetején sétálgat. Lustaság, testies kényelmesség ez, nem Isten áldotta pihenés. Dávidnak ez az életvitele jól előkészíti azt a talajt, amely egyenesen vonzza a rosszat. Szinte észrevétlenül fogannak meg az élvezetvágy magvai a szívében. Már csak egy átlagos, máskor talán közömbös, egyébként veszélytelen inger szükséges, hogy ellenállhatatlanul hatalmába kerítse az érzékeket, elhomályosítva minden józan megfontolást („A tetőről meglátott egy asszonyt, amint éppen fürdött”).
Ettől a pillanattól kezdve a rossz mag (a maga törvényszerűsége szerint) meghozza a termését. Félelmetes mechanizmus indul be. Az értelem többé nem jut szóhoz, valamint az erkölcsi törvény sem. Isten eltűnik a lélek horizontjáról. Nem számítanak már a várható következmények sem. Előbb megtörténik a házasságtörés, majd következik a szükségszerű színlelés, a képmutatás, a hazugság, végül a mindezt betetőző gyilkosság.
A bűn súlyossága attól is függ, hogy ki követi el. Dávid tette (a Betsábéval való házasságtörése, valamint a férjének, Uriásnak a megöletése) méltán döbbentett meg minden izraelitát. Hiszen mindezt az követte el, akit kedvelt az Úr, a népe pedig tisztelt. Dávid a kettős gonosztette után egyre mélyebbre csúszott.
Az ő esete komoly felhívás a puhányságban, az élvezetvággyal párosult szellemi-lelki tunyaságban élő ember számára. A modern szórakoztatóipar egyebet sem tesz, mint szórja a kísértés magvait a legyengült immunrendszerű lelkekbe.
A szentség kis dolgokon múlik, de az ördög is a kis dolgok mögé bújik. Mindenekelőtt a testies, élvezetközpontú életmóddal szükséges szakítanunk. Helyette törekedjünk a dolgos, a tevékenységben odaadott életre! Vigyázzunk arra, hogy ne foganjanak meg bennünk a véteknek a magvai, hanem tegyük a jót! A többit az Isten elvégzi bennünk.