Évközi 3. vasárnap (2020-tól Isten igéjének vasárnapja) Lk 1,1-4; 4,14-21
Olvassuk-e naponta Isten Igéjét?
Istentől kapott küldetésünket teljesítve élünk-e?
A mai vasárnapra kijelölt evangéliumi szakasz Lukács evangéliumának két különböző fejezetéből való. Azzal kezdi evangéliumát, hogy „Már sokan vállalkoztak arra, hogy a körünkben lejátszódott eseményeket leírják,… Most jónak láttam én is, hogy elejétől kezdve mindennek pontosan utánajárjak…” Nem írja le részletesen Jézus megkeresztelkedését, csupán utal rá, 
hogy „a Lélek erejével visszatért” Názáretbe, ahol Izajás próféta könyvéből felolvasta, hogy „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem, és elküldött, hogy örömhírt vigyek…” Utána mindössze annyit mond, hogy „Ma beteljesedett az Írás…”, aztán leül. Benne elérkezett az Isten országa.
Jézus az Atyának engedelmeskedve elfogadja a történelmet, majd megnyitja, hogy beléphessen oda, hogy részese legyen. Belép egy olyan történelembe, amely őfelé tart. Mert ez a Messiásra való várakozás, a szabad, mindenkinek szóló üdvösségre való várakozás történelme.
A mi életünk kezdete, a hitünk kezdete, a Jézussal való kapcsolatunk kezdete – ez mind az elkezdődött beteljesedés része. Vár ránk egy hosszú ideje készült, egy visszavonhatatlanul ránk váró ajándék, egy betartott ígéret, egy teljesített szövetség, egy tiszteletben tartott hűség.
Ha pedig beteljesedett, akkor már nem a várakozás, a bizonytalanság idejét éljük, hanem az üdvösség mai napján vagyunk. Ma akar az Úr megszabadítani minket, ma akarja visszaadni látásunkat, ma akarja hirdetni életadó jelenlétét.„Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13,8). Jézus programjának megvalósulása folyamatban van a mi életünkben is, egészen a világ végéig.
Vajon hisszük-e, hogy Jézusban, valamint Jézus által teljesedik be minden emberi várakozás? Milyen vágyak vezérelnek minket? Krisztus-e a mi egyetlen reményünk? Azok közé a szegények közé tartozunk-e, akik Jézus felszabadító segítségére várnak? Hisszük-e, hogy egyedül Jézus tud megszabadítani, egyedül az ő tanítását követve lehetünk boldogok már itt a földi életben is?
Köszönjük meg Istennek, hogy a Szentírásban az ő igéje minden nap örömhír, vigasztalás akar lenni a számunkra, ha minden nap kinyitjuk a Szentírást, illetve a Szentlélekre figyelve olvassuk! Köszönjük meg Jézusnak, hogy az Atya akarata szerint olyan Messiásunk akar lenni, amilyet Izaiás próféta meghirdetett, valamint amilyet Ő magáévá tett, illetve beteljesített!
A keresztségben mindnyájan megkaptuk a Szentlélek kenetét. A mai szentleckében azt hallhattuk, hogy „mindnyájan egy testté lettünk a keresztségben az egy Lélek által. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át”. Jézussal együtt mindegyikünk elmondhatja, hogy „az Úr Lelke van rajtam”. Miután megértettük, valamints elfogadtuk Jézust, folytassuk az ő küldetését! Adjuk tovább az ő bátorító, vigasztaló szavait, cselekedeteinket pedig nem lélektelenül, hanem a Szentlélekre figyelve, Jézussal együtt végezzük! Ez a hivatásunk, illetve a küldetésünk.