Január 3. Szent Ferenc rendjében: Jézus neve emléknapja
Tudjuk-e Jézus nevének jelentését, és hogy mi az eredménye annak, ha az ő Nevét segítségül hívjuk?
VII. Kelemen pápa 1530-ban engedélyezte, hogy a ferencesek január 1-jén ezzel az ünneppel kezdjék az újévet. Mivel a II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform október 11-éről Isten anyjának ünnepét január 1-jére helyezte, a ferences család 1965-ben engedélyt kapott arra, hogy a január 3-án emlékezzenek meg Jézus nevéről.
Jézus neve héberül Jehosua (rövid formában Jesua), ami azt jelenti, hogy Jahve a segítség, Jahve a Szabadító. Az angyal nemcsak azt hozta József tudomására, hogy Máriának a gyermeke a Szentlélektől van, hanem azt is, hogy a Jézus nevet adja majd Neki.
A Jézus név Izraelben gyakori, kedvelt név volt. Mivel a Szűzanya gyermekében Isten egyedülálló módon lett Emmanuel (azaz velünk lakó Isten), ezért Benne teljesülhetett a Józsuénak tett ígéret (miszerint Jahve a mi Jézusunkká lesz, és benne önmagát Szabadítónak nyilatkoztatja ki nekünk).
A név lényegében ugyanazt akarja mondani, ami a csipkebokorból elhangzott Mózesnek: Én az vagyok, aki mindig veletek vagyok. A zsidó nép szorongatott helyzetében ezt fejtette ki Izaiás próféta, amikor megjövendölte, hogy egy szűznek a fia Emmanuel lesz, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten. Isten az ő nevének egyre mélyebb megértésére akart elvezetni minket, amikor azt akarta, hogy Fiát Jézusnak nevezzék. Isten addig is jelen volt népe körében, de Krisztusban szó szerint velünk lett. Az ő jelenléte rendkívüli módon megvalósult az által, hogy belépett a történelmünkbe.
Miután Jézus Úrrá vált (vagyis megdicsőült testével együtt ott van a Szentháromság életközösségében), nem veszítette el a Jézus nevet, mint ahogyan nem veszítette el emberségét sem. De nevét a kimondhatatlan Név, vagyis Jahve hatalma töltötte el.
Jézus nevének erejével műveltek csodát az ő tanítványai (vö. ApCsel 3,6; 4,30). Olyan eset is volt, amikor Pál apostol egy jós szellemtől megszállt leány miatt bosszankodott. Az ApCsel 16,18 szerint Pál „hátrafordult és rászólt a lélekre: »Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belőle!« Ki is ment akkor mindjárt”. Sőt, még olyanok is csodát tehettek Jézus nevében, akik külsőleg nem tartoztak a tanítványok közé, de hittek Jézusban (vö. Mk 9,38; Lk 9,49). Péter apostol a főtanács előtt mondta, hogy: „nem adatott más név, melyben üdvözülnünk lehetne” (ApCsel 4,12).
Hogy milyen ereje van Jézus nevének, arra nekünk, magyaroknak ékes bizonyíték lehet a nándorfehérvári csata, hiszen Kapisztráni Szent János nyomában Jézus nevének segítségül hívásával győztek a magyar seregek.
Amikor Jézus nevét kimondjuk, gondoljunk arra, hogy Ő egylényegű az Atyával. Isten nemcsak mindig velünk van, hanem meg is segít minket. Amikor Jézus nevének kimondásával kérünk segítséget, akkor arra is hatalmat kapunk, hogy az ő gyermekeinek bizonyuljunk (mindig, minden körülmények között).