Évközi 4. hét, kedd – Mk 5,21-43
Hiszünk-e abban, hogy Jézusnak személyesen hozzánk van küldetése, és egyedül Ő tud rajtunk segíteni a reménytelennek tűnő helyzeteinkben is?
Jézus azt szeretné, hogy ha hinnénk Benne a reménytelennek tűnő helyzeteinkben is.
A Zsidóknak írt levélben olvassuk, hogy: „A hit a remélt dolgok biztosítéka” (11,1). A hitre alapuló bizalom pedig elsősorban nem a logikát követi, hanem a feltétel nélküli ráhagyatkozás megnyilvánulása. Hinni azt is jelenti, hogy minden logika ellenére elfogadjuk a lehetetlennek tűnő álmok és vágyak beteljesülésének lehetőségét. Hitünk lehetővé teszi a lehetetlent is. Jézus mondta: „Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9,23). Erre alapozva mondhatjuk, hogy lehetetlenség nincs, csak tehetetlenség.
A hit még Istent is cselekvésre készteti. Ahol van hit, ott a remény beteljesül, a vágy valósággá válik.
A reménytelennek tűnő helyzet a hit különleges próbatétele. Nem könnyű hinni a reménytelenség ellenére.
Nem kétséges az evangéliumban szereplő két ember hite. A vérfolyásos asszony helyzete emberileg reménytelen, hiszen már mindent megpróbált a betegsége gyógyítása érdekében, de állapota ennek ellenére egyre rosszabbodott. Végül azért gyógyult meg, mert különleges hite volt: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok”!
A másik embernek, Jairusnak a leánya nyilvánvalóan halálos beteg. A haldokló leány apjától is megkívánta Jézus, hogy a reménytelenség ellenére is higgyen. Ráadásul sorozatos próbák közepette.
Jairus számára a beteg asszonyra vesztegetett idő is próbatétel volt. Jézus azért kívánta meg az asszonytól, hogy tegyen tanúságot gyógyulásáról, hogy az édesapa hitét erősítse. Azután az apát a végső reménytelenségbe taszította a halálhír érkezése. Reálisan azt gondolhatta volna, ami a szolgák véleménye volt, hogy most már végképp elkésett, már nincs semmi értelme annak, hogy Jézus odamenjen: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?”. Nagy szüksége volt Jézus biztatására a hitében végletekig próbára tett apának: „Ne félj, csak higgy”.
Jairus ott állt a halál könyörtelen ténye, valamint Jézus ígérete között. Vajon melyiknek higgyen? Kinek higgyen? Döntését meghozta, és nem hallgatott a szolgákra, nem vonta vissza a kérését. Hitt abban, hogy Jézus életre tudja kelteni a leányát még a halálból is. Jézus a házába ment, feltámasztotta a leányt, illetve visszaadta őt családjának.
Vajon elég erős-e a hitünk ahhoz, hogy legyőzzük félelmeinket, aggódásainkat? Akármilyen bonyolultnak, kilátástalannak és tragikusnak tűnhet az élethelyzetünk, bízzunk mindig Jézusban! Ő megsegít minket!
Végül higgyünk abban, hogy Jézus velünk lesz halálunk órájában is, amikor rajta kívül már senki más nem tud segíteni rajtunk. Akkor lenne okunk a haláltól való félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg nekünk a feltámadást és az örök életet. Bízzunk Benne! Ő megsegít minket, hogy az örök életben is együtt lehessünk Vele, valamint szeretteinkkel.