Évközi 14. vasárnap – Lk 10,1-9.
Milyen az általános hangulatunk?
Lukács evangéliuma az egyetlen, amelyik kétszer beszéli el a tanítványok misszióba küldését. Először (a 9. fejezet elején) a tizenkét tanítványát Izrael területére küldi. Másodszor (a mai szakaszban) a hetvenkét tanítványt már szélesebb körre, a pogány népek közé küldi. A mi helyünk a hetvenkét tanítvány között van.
A tanítványok küldetésének a tartalma ugyanaz, amivel Jézus kezdte a működését. (Keresztelő) „János elfogatása után Jézus Galileába ment, ott hirdette az Isten evangéliumát: beteljesedett az idő, már közel van az Isten országa… higgyetek az evangéliumban.” (Márk 1,14-15)
Jézus a tanítványok tudomására hozta, hogy üzenete biztosan akadályokba ütközik majd, sőt visszautasításokkal találkozik, ahogyan az magával Jézussal is történt.
Nagyon fontos, hogy küldetésüket a szelíd bárány módjára tegyék, mert csupán ez a szelíd magatartás győzheti le a rosszat. Nem erővel, nem hatalommal, nem a saját eszközeikkel, hanem kizárólag a szeretet alázatos magatartásával, valamint Isten segítségével lehet teljesíteni a Tőle kapott küldetést.
A tanítványok küldetésének az Isten országának örömhírével együtt fontos még a békesség hirdetése. „Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak. Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességetek, ha nem, visszaszáll rátok.” Béke az ég, valamint a föld között, béke Istennel, illetve az emberek között.
Jézus feltámadása után a tanítványok küldetése majd kiegészül a feltámadott Krisztus békéjének a hirdetésével is.
A mai vasárnap tanítása Izaiás próféta szavaival kezdődik: „Örüljetek és vigadjatok!” Azután a szentmise könyörgésében azt kérjük Istentől, hogy „Adj szent örömet nekünk, és fogadj be egykor az örök boldogságba.” Az evangélium pedig Jézus szavaival fejeződik be: „Örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.” Igazán az tud örülni, aki tudja, hogy élete (valamint mindazok élete, akikhez elvitte az örömhírt) fel van írva a mennyekben, vagyis Isten őrzi azt.
Lehetséges, hogy szomorúan, gondterhelten jövünk a szentmisére. De ha úgy veszünk részt, illetve úgy távozunk, mintha temetési misén vettünk volna részt (a föltámadás, illetve az örök élet reménye nélkül), akkor nem tudjuk teljesíteni a küldetésünket. Ezért fontos, hogy töltsön el minket minden szentmisén a feltámadott Krisztus öröme, illetve a békéje! Csupán így leszünk alkalmasak arra, hogy teljesíteni tudjuk küldetésünket, amit minden szentmise végén kapunk!