Évközi 10. hét, szerda – Mt 5,17-19
Tudjuk-e, hogyan lehet megtartani Isten törvényeit?
Hogyan értsük Jézusnak azokat a szavait, hogy Ő nem megszüntetni jött a törvényt, hanem tökéletessé tenni? Mit jelent az, hogy nem veszhet el a törvényből egy „i” betű, sőt egy vesszőcske sem? Miért nem lehet egyet sem eltörölni a törvények közül?
Pál apostol a rómaiaknak írt levelében megállapította, hogy a törvény csupán szaporítja a bűnt (vö. Róm 7,5-8). Önmagában a törvény nem gyógyítja a megsebzett emberi természetet, nem közöl kegyelmet. Egyedül tudva és akarva lehet bűnt elkövetni. A farizeusok szerint a törvénylisták megtanítják az embereket, illetve felhívják a figyelmet arra, hogy mi számít bűnnek.
Saját tapasztalatunk is bizonyíthatja, hogy sokszor gyöngék vagyunk mindannak a jónak a megtételére, amit értelmünkkel belátunk. Bensőnkben sokszor megosztottak vagyunk, egyéni, illetve közösségi életünkben egyaránt. Pál apostol írja, hogy: „készen vagyok ugyan akarni a jót, de arra, hogy tegyem is, nem vagyok képes. Hiszen nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok” (Róm 7,18-19).
Hogyan tud segíteni rajtunk Jézus?
Jézus egyrészt a Törvényt megtisztította mindazoktól az értelmezésektől, illetve terhektől, amelyekkel a rabbinikus hagyomány megkötözte. Másrészt helyreállította a törvény eredeti értelmét. Isten ugyanis a törvénnyel elsősorban segíteni akar minket, irányt akar mutatni nekünk, valamint a jóra akar ösztönözni.
Ezeken kívül Jézus kiemelte a szándék fontosságát a tettel szemben. A törvények külsőséges, formális betartásával szemben a szívből jövő, egyetértő, bizalomteljes megvalósításának a szándékát állította előtérbe.
Mindenekelőtt azt fontos megértenünk, hogy mit jelent a törvény tökéletessé tétele. Mózes Törvénykönyve nem olyan, mint a mai büntető törvénykönyvek. Ha meg vagyunk győződve arról, hogy a törvények Istennek a szeretetből adott ajándékai, ha azokat szeretnénk megtartani, ezzel kifejezzük bizalmunkat, illetve viszontszeretetünket Isten iránt. Ahogyan Jézus mondta, valamint amelyre példát is adott: „Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében” (Jn 15,10).
Mindezeken túl a legfontosabb tudnunk, hogy a saját erőnkből nem vagyunk képesek a jó megtételére, hanem egyedül Jézus segítségével. Ő az utolsó vacsorán a szőlőtő és a szőlővesszők hasonlatával kapcsolatban mondta: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5). Pünkösd után úgy is mondhatjuk, hogy a Szentlélekre figyelve, illetve Vele együttműködve tudjuk tökéletesen teljesíteni Isten törvényeit. Különösen fontos ezt tudnunk Jézus új parancsával kapcsolatban, amely minden parancsot magában foglal: „szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket” (Jn 15,12).