Évközi 11. hét, hétfő – Mt 5,38-42
Hiszünk-e abban, hogy a rosszat csak irgalmas, megbocsátó, áldozatos, okos szeretettel lehet legyőzni?
Jézus idejében általánosan elfogadott nézet volt, hogy az igazságosság elve alapján a rosszat szabad viszonozni ugyanolyan mértékű rosszal. Nagyobbal ugyan nem, de a hasonló mértékű bántalmazás elfogadott volt. Ezt a vélekedést fejezte ki a „szemet szemért, fogat fogért” mondás, amely kegyetlennek tűnik, de tulajdonképpen fékezni akarta a bosszúállást, illetve korlátozta azt. Mivel eszerint a megbántott fél csak annyit fizethet vissza, amennyit kapott. Valaki viszont találóan mondta, hogy ha a „szemet szemért, fogat fogért” elvet követnénk, hamarosan mindannyian vakok és fogatlanok lennénk.
Jézus azonban az igazságosságnál fontosabbnak tartja a megbocsátást. Azt tanácsolja, hogy a rosszat ne viszonozzuk rosszal, mert ez megállíthatatlanul tovább görgeti az emberek közti ellenségeskedést. Minden erőszak újabb erőszakot szül. Ezért a rosszat csak úgy lehet megállítani, ha valaki egyszer végre úgy dönt, hogy nem üt vissza, nem torolja meg a sérelmet, nem áll bosszút, hanem elengedi a tartozást. Tehát a bosszú helyébe a megbocsátásnak és az okos szeretetnek kell lépnie. A megbocsátásban pedig el kell menni a végsőkig, bízva a szeretet erejében, és a jó példa hatásában, hogy a türelem és az áldozatvállalás idővel megtermi gyümölcsét.
Ez rövidtávon sokszor oktalanságnak látszik. De tapasztalhatjuk, hogy a családok vagy nemzetek közötti ellenségeskedés akár évszázadokon át tarthat, ha mindenki bosszút akar állni az őt ért sérelem miatt. A jelenlegi Közel-keleti helyzet sem oldódott meg több évezredes háborúskodás ellenére sem. Nem szűnnek meg a terrorcselekmények akkor sem, ha büntetésként a terrorista családjának a házát ledózerolják. Ugyanakkor, amit a keresztes háborúkkal nem sikerült elérni, azt ferences testvéreink békés lelkülettel elérték (ma is ott vannak a Szentföldön).
Vigyázat! Jézus nem meghunyászkodásra és megalkuvásra szólított fel. Az ő szenvedése (passiója) nem passzivitás volt, hanem a legnagyobb emberi tett, amit ember végbevihet a földön. Krisztus megtette azt, amit a mai evangéliumi részletben tanít: nem szállt szembe a gonosszal, hanem engedte, hogy megöljék, s így szerzett váltságot a világnak.
A megbocsátásban különleges erő rejlik, olyan erő, amely egyedül képes megállítani a rosszat és a gyűlöletet a világban. Ehhez Istentől megkapjuk az erőt és a segítséget.
Merjük kérni az Urat, hogy tegyen minket az ő békéjének az eszközeivé! Hogy okosan tudjunk szeretni ott, ahol gyűlölködnek, hogy megbocsássunk ott, ahol bántanak, hogy békességszerzők és összekötők lehessünk ott, ahol viszálykodás és széthúzás van! És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy aki ad, az kapni fog, aki megbocsát, az bocsánatot nyer! (vö. az „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé” kezdetű imádsággal.)