Évközi 11. hét, szombat – Mt 6,24-34
Mire használjuk anyagi javainkat?
Jézus azt mondja, hogy ezen a világon két úr van. Az egyik Isten, a másikat pedig mammonnak nevezi, amely minden olyan dolog lehet, amelyet Istennek elébe helyezhetünk (pl. pénz, vagyon, anyagi jólét, gazdagság, stb.). Figyelmeztet minket, hogy a mammon éppen olyan kizárólagos szolgálatot követel, mint Isten. Ezért nem lehet a kettőt egyszerre szolgálni.
A mammon szolgálata felébresztheti az emberben a telhetetlenséget, szabadjára engedheti a kapzsiságot, az erőszakot, továbbá háttérbe szoríthatja a lelki igényeket. Az öncélú anyagiasság önzővé tesz, akadályozza a szeretet gyakorlását, azután előbb-utóbb erkölcsi romláshoz vezet.
Az élet alapvető szükségletei közé tartozik a mindennapi kenyér, az ital, illetve a ruházat. Naponta szükséges enni, hogy legyen erőnk. Jézus nem ítéli el az előrelátást, vagy a jövőről való gondoskodást. Ő a mértéktelen vagyongyűjtést, a felesleges halmozást ítéli el.
Amikor Isten gondviseléséről beszélve azt mondja, hogy „Nézzétek az ég madarait”, nem a madarak tétlenségét, hanem azt a szorgalmas munkálkodását ajánlja figyelmünkbe, ahogy már pirkadatkor elhagyják fészküket, elindulnak beszerző útjukra (röpülnek, keresnek, etetik fiókáikat). Újra meg újra serényen gyűjtik a táplálékot, melyet hol a földből vájnak ki, hol a levegőben kapnak el, hol a vízből ragadnak ki. Az élelem adva van, de azt valahogyan meg is szükséges szerezni.
Amikor Jézus az apostoloknak azt ajánlotta, hogy „Ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek”, ezzel nem azt akarta mondani, hogy Isten Országának keresését az evilági tennivalók helyébe állítsák, hanem tartsák be a helyes sorrendet. Az igazság keresése Isten akaratának a keresését, valamint az Isten törvényeinek megfelelő életmódot jelenti. Aki azt tartja a legfontosabbnak, hogy életében megvalósítsa Isten akaratát, az megtapasztalja a gondviselést.
Időnként kétségeink támadhatnak (mint esetleg napjainkban is), amikor úgy tűnik, hogy az uzsoracivilizáció megteremtésével mintha csak egy tucatnyi ember játékszerévé vált volna a világ népességének nagy része. Ez mindenképpen a fejlődés zsákutcája. A történelem során nagyon sok zsarnok képzelte magáról, hogy ő a világ ura. De néhány év, vagy esetleg néhány évtized múlva ezek az emberek is eltűnnek a történelem színpadáról.
A gondviselésbe vetett hittel, Istennel együttműködve, állhatatos szorgalommal tegyünk meg minden tőlünk telhetőt Isten uralmának, az igazságosság, illetve a szeretet országának a megvalósulásáért! Kérjük a Szentlelket, hogy ez ne csupán a saját életünkben következzék be, hanem bontakozzék ki az egész emberiség életében is!