Urunk mennybemenetele – Mk 16,15-20
Mit jelent számunkra Jézus mennybemenetele?
Ma Jézus feltámadása utáni utolsó megjelenését ünnepeljük. Tudjuk, hogy ez nem egy űrutazás kezdete, hanem végleges bemenetel a mennyei dicsőségbe, a földi világból visszatérés az Atya világába. Jézus a felemelkedéssel, a felhőben való eltűnéssel csupán azt akarta a tanítványai tudomására hozni, hogy ne számítsanak több megjelenésére.
Jézus már nyilvános működése első időszakában is mondta, hogy: „Már csak rövid ideig vagyok veletek, aztán visszatérek ahhoz, aki küldött” (Jn 7,33). Búcsúbeszédében aztán megmagyarázta elmenetelének az okát. „Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek…, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. … Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14, 2-6). Ugyancsak a búcsúbeszédében ehhez még hozzá tette: „az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot … az igazságról, hogy az Atyához megyek” (Jn 16,7-8;10).
Jézus elmenetele azonban nem eltávolodás. hanem földi életének a végső titka, valamint a mi életünk titka is. Sőt, ez az üdvözítés művének a beteljesedése. Jézusnak az Atyához való visszatérése a mi sorsunk, a mi utunk az Atyához. Az a kijelentése, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet”, erre vonatkozik.
Ő csupán azért lépett ki végleg a fizikai érzékelésünk teréből, hogy már ebben a földi életünkben is még jobban velünk, sőt bennünk lehessen.
Jézusnak az Atyához való menetele a feltétele annak, hogy az Atyával együtt elküldje a Szentlelket. A Szentlélek által nem csupán Krisztus lehet velünk (sőt, bennünk), hanem Általa valósulhat meg a megváltásnak az a gyümölcse, amiről Jézus beszélt, hogy: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni” (Jn 14,23). A Szentlélek kapcsol minket össze az Atyával, valamint a Fiúval.
Igaz, hogy Jézus előre ment nekünk helyet készíteni, ugyanakkor más módon itt maradt ebben a világban. Tanítványaival együtt Egyháza azt a küldetést kapta, hogy úgy éljen, ahogyan Ő élt, illetve cselekedett. Ígérete szerint együtt munkálkodik velünk a világ végéig. Márk evangéliumának utolsó mondata a mai evangéliumi részletben már erről szól: „Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket”.
A mennybe ment Krisztus tehát bennünk marad a szemnek láthatatlanul, de számunkra nagyon is érezhető, tapasztalható módon. A Szentlélek által gondoskodik arról, hogy az ő egyháza ne alacsonyodjon le puszta intézménnyé, hanem legyen élő, eleven szervezet, valamint történelmet alakító tényező a világ végéig.