Nagyböjt 1. hete, szombat – Mt 5,43-48
Tudjuk-e, hogyan lehetséges szeretni ellenségeinket?
Ha valaki a szentgyónásra készülve Pál apostol szeretethimnusza alapján sem talál magában bűnt, amit meg kellene gyónnia, akkor vizsgálja meg lelkiismeretét, hogyan áll az ellenségszeretettel! Az ellenségeivel szemben is mindig türelmes-e?
Nem könnyű helyesen szeretni azokat sem, akik minket szeretnek. De Jézus szerint ebben nincs semmi érdem. Sőt, büntetés járna azért, ha nem viszonoznánk szeretetüket. Olyan közösségek tagjai között, akik egymásra vannak utalva, a jónak, a segítésnek a viszonzása természetes követelmény.
Az sem egyszerű követelmény, hogy ellenségeinknek is köszönnünk kell. De Jézus ennél sokkal többet kíván. „Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket…!” Azokat is szeretnünk kell, akik gyűlölnek, gyaláznak, üldöznek minket, mindig ártani akarnak nekünk, sőt veszélyeztetik az üdvösségünket is? Miért szükséges, illetve hogyan lehet őket is szeretnünk?
Mert Jézus szerint ez a bizonyítéka annak, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. A Mennyei Atyához szükséges hasonlókká válnunk. Ehhez persze szükséges tudnunk, hogy Ő milyen! Sok múlik azon, hogy milyen elképzelésünk van Istenről.
Szoktuk mondani, hogy: „Te jó Isten!” Szerintünk mit jelent az, hogy az Isten jó? Erre az a válasz, hogy Isten mindenkit szeret, a jókat, valamint a gonoszokat, az elvetemült gazembereket is. Ha Isten gyermekei vagyunk, akkor pedig nekünk is szükséges szeretnünk ellenségeinket is. Úgy, ahogyan Pál apostol írja: „A szeretet türelmes,… jóságos,… nem tapintatlan,… nem gerjed haragra,… mindent eltűr” (vö. 1 Kor 13,4-7).
Az evangéliumokban semmi sem fordul elő annyiszor, mint az Atya irgalma, amely által Isten igazi atya volta, elkötelezettsége nyilvánul meg az ember iránt. Isten tulajdonságai között még az ószövetségi megszólításokban is szerepel a „nagy irgalmú”, a „hosszan tűrő” kifejezés. Nekünk is a megbocsátásban, valamint az irgalmában szükséges utánoznunk. Ahogyan Lukács evangélista is írja: „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) Természetesen Isten irgalmasságának, valamint a miénknek is feltételei vannak.
A mai evangéliumban szereplő „tökéletes” kifejezés az irgalmasságot is magában foglalja. Isten tökéletességét az követi, aki az ő egyetemes szeretetét utánozza. Ez a leghitelesebb bizonysága annak, hogy Isten életét éljük. Sőt, csupán azok képesek az ellenségszeretetre, akik Isten életét élik.
Isten a tiszta szeretet. Ha szeretjük ellenségeinket, ez a jele, illetve bizonyítéka annak, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.