8. évközi hét, hétfő – Mk 10,17-27
Mi az örök élet elnyerésének legfontosabb feltétele?
Ma az evangéliumban megdöbbentő példát kapunk arra, hogy a földi javakhoz való túlzott ragaszkodás milyen nagy akadályt jelenthet az üdvösség elnyerésében.
Mindnyájunk számára fontos az evangéliumban elhangzó kérdés, hogy: „Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Az Ószövetségben a törvény az élet útja. A Jézus-korabeli írástudók gondolkodásmódja szerint az embernek legyenek jótettei, amelyekre hivatkozhat Isten előtt. Olykor mi is hasonlóan gondolkodunk arról, hogy az üdvösség eléréséhez Jézus tanításának, sőt magának Jézusnak a követése szükséges.
Biztos, hogy Jézus követésének alapfeltétele a szeretet parancsának a megtartása. A szeretet parancsa szerint pedig mindenünk arra való, hogy odaadjuk azoknak, akiket szeretünk. Aki tökéletes akar lenni, az tudjon áldozatot hozni a szeretteiért! Mindenünket szükséges megosztani másokkal, elsősorban azokkal, akiket szeretünk, aztán pedig a rászorulókkal.
Ma éppen úgy, mint Jézus idejében, az földi javak túlzott előnyben részesítése megakadályozhat abban, hogy Istenre támaszkodjunk. Az üdvösség elnyerése azonban nem a mi teljesítményünktől függ. Jézus mondta, hogy az „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges”.
A helyes Isten-kapcsolatot Jézustól lehet megtanulni. Mi már tudjuk, hogy ehhez a Szentlélek segítsége nélkülözhetetlen. Jézus követése úgy lehet életünket formáló erővé, ha megtanuljuk, valamint magunkévá tesszük az ő bizalommal teli egységét az Atyával. Jézus azt kívánta a gazdag ifjútól, hogy úgy hagyatkozzon a mennyei Atyára, ahogyan Tőle látja. De ez az együttlét, a személyes közösség Jézussal (egyébként bárkinek a követése) mindig lemondással is jár.
Vajon milyen a mi kapcsolatunk Jézussal? Hisszük-e, hogy a mi életünk körülményei között is követhetjük Jézust? Tudjuk-e, hogy a mennyek országa a lelkünk szántóföldjében elrejtett kincshez, illetve ahhoz az igazgyöngyhöz hasonlít, amely ott hever a lakásunkban, az utcán, a munkahelyünkön. Miután megtaláltuk, szükséges odaadni érte mindenünket, hogy így elnyerhessük az örök életet! Az örök élet nem pénzzel vehető meg, hanem éppen a földi kincseink megosztásával. A földi javakhoz való helytelen ragaszkodás nagy akadályt jelenthet, ha Isten országába akarunk bejutni.
Jézus hasonlata a tevéről, valamint a tű fokáról nem a lehetetlenséget fejezi ki, hanem azt, hogy ne a magunk erejében bízzunk, hanem Istenben. Jézus a gyermek apjába vetett hitét kéri, akinél a gyermek hite szerint: „minden lehetséges”. Ez egyedül az Istenre igaz. Egyedül Neki lehetséges minden. Egyedül Isten tud minket üdvözíteni, ha a Szentlélek segítségével Jézust követjük.