November 1. Mindenszentek ünnepe Jel 7,2-4.9-14; 1Jn3,1-3; Mt 5,1-12
Vágyódunk-e Isten, valamint az örök boldogság után?
A nyugati egyházban a vértanúkon kívül más szenteket csak a 8. századtól kezdve ünnepeltek. III. Gergely pápa óta (731-741) egy napon ünnepeljük azokat a szenteket, akiket név szerint nem ismerünk. IX. Gergely pápa (827-844) ezt az ünnepet november 1-re helyezte.
Jézus a nyolc boldogságról szóló tanítását azoknak mondta el, akiknek az útja sok szenvedéssel telített. Ő azokat hívja 
magához, akik elfáradtak, illetve az élet terhét hordozzák, hogy felüdítse őket. Felsorolja, hogy kiket tud felüdíteni, kik lehetnek a boldogság várományosai.
Jézus tanítása szerint a boldogság elnyerése egyedül attól függ, hogy eltölt-e minket az Istenbe, valamint a boldog örök életbe vetett hit. Ha szívünket egyedül az Isten gazdagsága elégíti ki, akkor Isten az Ő személyes jelenlétével betölt minket, illetve akkor miénk lehet a mennyek országa.
Ha tudunk sírni (mert szívünk érzékeny mások szenvedése iránt), akkor meg fognak vigasztalni minket.
Ha éhezzük, illetve szomjazzuk az igazságot (az Isten igazságát, az ő szeretetét), ha Tőle várjuk az igazságszolgáltatást, akkor éhségünk, valamint szomjúságunk kielégítést nyer. És így tovább. Az Ígéret Földje a szelídeké, a tiszta szívűeké, a békességszerzőké, az irgalmas szívűeké, az Isten miatt gyalázatot szenvedőké.
Ha vállaljuk azt az utat, amely látszólag a gyengeség útja, akkor Istentől erőt kapunk arra, hogy cselekvő, áldozatos szeretettel hordozni tudjuk embertársaink szenvedéseit, gyengeségünkben pedig erőt ad annak reménye, amellyel Jézus biztat minket, hogy: „nagy lesz a ti jutalmatok az égben”. Ez a nagy jutalom maga az Isten.
Bátorításként, valamint vigasztalásként is hallhatjuk a Jelenések Könyvének szavait, hogy a szentek nagy szorongattatáson mentek át, sokat küzdöttek, a küzdelem jutalma pedig az Isten-látás lett.
Szent Bernát apát írta: „A szentek nem szorulnak rá tiszteletünkre, semmit sem ad nekik a mi magasztalásunk. Csupán a mi hasznunk származik abból, ha róluk megemlékezve tiszteljük őket”.
De mi hasznunk származik az ő tiszteletükből? Hogyan tisztelhetjük helyesen őket? Nem úgy, mint akik tőlünk elkülönítve élnek, hanem úgy, mint akik hozzánk tartoznak, vagy még pontosabban úgy, hogy mi hozzájuk tartozunk. Az egy, szent, katolikus Egyházban egységben vagyunk velük. Úgy mondjuk, hogy ők a megdicsőült Egyház, mi pedig a küzdő Egyház. Továbbá hozzánk tartoznak azok is, akiknek a haláluk után még a szenvedő Egyházban tisztulásra van szükségük. Rájuk holnap, a Halottak Napján emlékezünk.
Ahogyan mi is szívünkön viseljük elhunyt szeretteink ügyét, valamint imádkozunk a tisztítótűzben szenvedő szeretteinkért, ugyanígy a szentek is közbenjárnak értünk Istennél.
Igyekezzünk minden adottságunkat, lehetőségünket Isten akarata szerint felhasználni! Ehhez kérjük Isten kegyelmét, valamint segítsük egymást a közös cél felé (az örök boldogság elnyerésére)!