Évközi 31. hét, szombat – Lk 16,9-15
Jól használjuk-e fel anyagi, illetve lelki javainkat?
A mai evangéliumi részletben található mondásokat Lukács evangélista dolgozta össze egységgé. Közöttük a mammon szó biztosítja a kapcsolatot.
A mammon elsősorban az anyagi vagyont, a pénzt jelenti. De a nem anyagi természetű földi javainkra is vonatkozhat (pl.: a tehetségünkre, az adottságainkra, az időnkre, a helyzetünkből adódó lehetőségeinkre, stb.).
Jézusnak az a felszólítása, hogy „szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból”, arra biztat, hogy a földi javainkkal segítsünk a rászorulókon.
Jézusnak a második kijelentése, hogy „aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű”, azt jelenti, hogy Isten csak annyit kíván tőlünk, amennyit képességeink, illetve lehetőségeink megengednek. Ez viszont minden igyekezetünket igényli, méghozzá okosságunkkal, következetességünkkel együtt.
Az egységet lezáró harmadik mondásban a vagyon Istennel vetélkedő valóságként jelenik meg, amely szolgaként vetheti maga alá az embert. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy csak szolgák vagyunk. De nem szolgálhatunk egyszerre „két úrnak” (az Istennek is, meg a mammonnak is).
Ha valaki Istent választja, akkor életét teljesen Istenre építi. Nem az anyagi javaktól várja a sikert, illetve a biztonságot. Aki viszont szolgai módon az evilági javakra irányítja figyelmét úgy, hogy azok megszerzésével, illetve megőrzésével van elfoglalva, az nem képes igazán Istent szolgálni. Az ilyen ember szívében az Isten helyét a vagyon foglalja el. Ezért nagyon ügyeljünk arra, hogy életünk kizárólag Isten szolgálata legyen!
Mindkét úr szolgálata teljes odaadást kíván (minden fizikai, szellemi képességünk, minden erőnk, egész lényünk átadását). De a két úr közül csak az egyik az igazi: az Isten, aki nemcsak nyíltan meghív a szolgálatra, hanem bőségesen meg is jutalmazza a szolgálatunkat. A másik igazából nem is úr, csak trónbitorló, aki hazug ígéretekkel, hamis látszatokkal (hazugságokkal, ámításokkal) fokozatosan behálóz. Amikor aztán egészen lekötelezett magának, rútul cserbenhagy.
Anyagi jólétre törekedni egyáltalán nem Isten-ellenes dolog. Nem azt mondja Jézus, hogy ne gyűjtsetek kincseket a földön, hanem ezt: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön!” (Mt 6,19). Ez a „magatoknak” szócska a kulcsa az egész kincsgyűjtés problémájának. A földi kincsgyűjtés akkor veszélyes, ha annyira lefoglal bennünket, hogy a magasabb rendű értékeket föláldozzuk érte, vagyis ha lefoglalja a szívünket. A mammonnak éppen ez a nagy kísértése, hogy magához kötözi az ember szívét, minden gondolatát, törekvését, vágyát, érzelmét, hangulatát, úgy, hogy a vagyonszerzés életcéllá váljon, ami eluralkodik az ember felett, rabszolgájává teszi.
Ügyeljünk arra, hogy a hamis mammont felhasználva mindig hűséges szolgái maradjunk Istennek, hogy halálunk után a nálunk szegényebbek, akikkel jót tettünk, segítsenek minket bejutni az örök hajlékba!