November 2. Halottak napja

November 2. – Halottak Napja

Hogyan töltjük a Halottak Napját?

A Mindenszentek utáni napon, Halottak napján kegyelettel gondolunk az elhunyt hozzátartozóinkra, ismerőseinkre. Elgondolkodunk az ő életükről, illetve halálukról, a velük való kapcsolatainkról. Emlékük felidézése mellett pedig imádkozunk értük.

Érdemes elgondolkodnunk a saját életünkről, kapcsolatainkról, életünk értelméről, illetve a halálunkról is. A mai nap legyen alkalom az életünkkel, valamint a halálunkkal való őszinte szembenézésre!

Jézus mondta, hogy: „Elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra” (Jn 5,28-29).

A halál ténye abszolút biztos, hiszen mindnyájan meghalunk. Az is ugyanilyen biztos, hogy örök élet is van. Egyedül az nem biztos, hogy az örök életben mi lesz a sorsunk. Azonban véletlenül senki nem kárhozhat el, illetve nem is üdvözülhet. Minden attól függ, hogy hiszünk-e abban a szintén abszolút biztos tényben, hogy Isten irgalmas szeretettel szeret minket. Ezért mondja Jézus, hogy: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18,8)

Jó, ha tudjuk, hogy az ember halálának beálltát azonnal követi a külön ítélet, amely eldönti, hogy mi lesz az egyén sorsa az örökkévalóságban. Az Isten Fiával való találkozást senki nem kerülheti el. A külön ítélet bírája Jézus Krisztus, akinek az Atya átadta a hatalmat az ítéletre. „Az Atya egészen a Fiúra bízta az ítéletet” (Jn 5,22). A Fiúnak „hatalmat adott…, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia” (Jn 5,27). Ő dönti el, hogy az ember lelke beléphet-e azonnal a mennyországba, vagy tisztulásra van még szüksége, illetve hogy kárhozatra jusson-e. A külön ítélet védelmének tanúi mindazok, akikkel az ember jót tett földi életében, a vádjának tanúi pedig azok, akiknek ártott.

Halottak Napján rádöbbenhetünk arra, hogy nekünk milyen nagy szerepünk lehet elhunyt hozzátartozóink, ismerőseink örök sorsának alakulásában. Védelmezőik, vagy vádlóik is lehetünk. Mentségükre szólva imáinkban elmondhatjuk Istennek mindazt a jót, amit velünk tettek. Ugyanakkor megbocsátó, irgalmas szeretettel kérhetjük Isten bocsánatát azért, ha nekünk ártottak, vagy ha velünk valamilyen rosszat tettek. Legyünk meggyőződve arról, hogy Istent nagylelkűségben nem lehet felülmúlni. Ha mi megbocsátunk, miattunk Ő is megbocsátja gyarlóságaikat, illetve ezt majd figyelembe veszi a velünk kapcsolatos megítélés alkalmával is.

Végül lesz még egy utolsó ítélet is, amelyet úgy foghatunk föl, mint a világnak, illetve a történelemnek a beteljesedését. Ehhez a beteljesedéshez tartozik Krisztus második eljövetele, valamint a holtak föltámadása is. Isten irgalmas szeretetében, továbbá elhunyt szeretteink viszontlátásának reményében bízva várjuk azt a napot!