Krisztus Király vasárnapja – Dán 7,13-14; Jn 18,33b-37
Akarjuk-e, hogy Krisztus legyen a királyunk?
Három éves működése idején Jézus többször óvott attól, hogy őt Messiásnak nevezzék. Azt sem engedte, hogy erőszakkal királlyá tegyék. Pilátus előtt ugyan nem tagadta, hogy Ő király, hanem Pilátus kérdését idézte: „Te mondtad, hogy én király vagyok.” Mert ő nem úgy király, ahogyan a zsidók, illetve Pilátus is gondolták. Nem politikai, nem gazdasági hatalom az övé. Az ő országa nem innét való. Ő azért született, és azért jött erre világra, hogy tanúságot tegyen az igazságról (vö. 1Tim 2,4). Aztán Jézus hozzátette, hogy az ő szavára azok hallgatnak, akik az igazságból valók.
Igazságból való az, aki keresi, valamint elfogadja az igazságot, aki kész együttműködni vele, vagyis kész Isten akaratát teljesíteni. Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, vagyis eljusson az igazság ismeretére (vö. 1Tim 2,4). Isten kegyelme hangolja úgy az embert lelkét, hogy meghallja Jézus szavát, valamint követi is azt. Jézus már korábban is erről beszélt, amikor jó Pásztornak nevezte magát, hogy juhai ismerik a hangját, valamint követik őt (Jn 10,4).
Jézus az élet megoldását hozta, de ugyanakkor ellentmondással is találkozik, mert olyan követelményt támaszt, amely ellentétben van az ember öncélúságával.
Érdemes felidézni, hogy 1925-ben XI. Piusz pápa hogyan indokolta a mai ünnep bevezetését:
„…akadtak államok is, amelyek azt hitték, hogy Istenre nincs szükség, és amelyek vallása istentelenségből és istenmegvetésből állott. Mindenütt a gyűlölet vetése érik, a népek között az irigység és vetélkedés tüze lángol, amely hátráltatja a béke helyreállítását. A mértéktelen mohóság, amely nemritkán a közjó és a hazaszeretet látszatával kendőzi magát – ebből támad a polgárok meghasonlása egymással, és az a féktelen, vak önzés, amely csak a maga javát nézi, és mindent eszerint mér és ítél meg… Alapjaiban rendült meg s a vesztébe rohan a társadalom. De hogy végül visszatér Üdvözítőjéhez, arra ad jó reményt nekünk Krisztus királyságának mostantól fogva évenként visszatérő ünnepe.”
Ha Krisztus királyhoz akarunk tartozni, szükséges megtanulnunk tőle a szeretetből vállalt szolgálat lelkületét! Minden cselekedetünket, egész életünket szükséges hozzáigazítanunk az ő akaratához. Tőle kérjünk tanácsot, Tőle várjunk jutalmat. Mert a végleges ítéleten majd minden igazság kiderül, valamint mindenki megkapja a maga méltó jutalmát.
Urunk, Jézus Krisztus! Te nem igényeltél magadnak evilági hatalmat, nem harcoltál az elismerésért, nem kényszerítettél senkit, hogy hódoljon előtted. Tőled távol állt a földi hatalmaskodók szívtelensége, könyörtelensége. Soha nem fölényeskedtél, nem kérkedtél csodálatos erőddel. Te vagy az irgalmasság királya, aki megadod nekünk a lelki újjászületés lehetőségét. Te vagy a halhatatlan király, aki feltámadásoddal legyőzted a halált valamint örök életet adsz nekünk. Ahogyan Dániel próféta megjövendölte: „Hatalma örök hatalom,… királysága nem szűnik meg soha” Nem lehet másnak örökkévaló hatalma, csak annak, aki a halálon is úr.